Schőberl Frigyes írása
32 nap.
A legtöbb felelős sorstársamhoz hasonlóan már én is több mint egy hónapja tartom magam az önkéntes társadalmi távolságtartáshoz. Kreatív alkotóként dolgozom, párhuzamosan több projekten, több csapattal, ezért a személyes kapcsolattartás, a gyors információáramlás, a közös brainstormingok elengedhetetlen részét képezték eddig számomra annak, amit úgy hívunk: munka.
Mostanra azonban a napjaim (sőt, pontosabban heteim) markáns részét négy fal között töltöm, és otthonról végzem el a szükséges-szükségtelen teendőimet, innen tartom a kapcsolatot a kollégáimmal, barátaimmal. Skype sörözések, Google Meetingek, folyamatosan pittyegő értesítések a telefonom mára szerves részét képezik a mindennapjaimnak.
Azóta eltelt 32 nap és megfigyeltem, milyen hatással van rám az önkéntes bezártság, a munkám, kikapcsolódásom és a magánéletem terének összemosódása:
Kezdtem elveszteni a motivációmat.
Ez önmagában elég általánosan hangzik. Hiszen önmagában a motiváció is egy tág gyűjtőfogalom.
A motiváció egy belső hajtóerő, cselekvésre késztető tényező. A motiváció segít nekünk (illetve hiánya gyakran gátol bennünket) abban, hogy bizonyos dolgokat megtegyünk vagy ne tegyünk. A hajtóerő fakadhat belőlem, a személyiségemből, belülről (ezt hívjuk intrinzik motivációnak) vagy egy külső tényező hatására, mint például fizetés, dicséret, jutalom (ez az extrinzik ösztönző).
Szerencsére könnyen tudtam erőt meríteni a környezetemből, ismerőseimtől és saját gondolataimból is, hogy a halványuló motiváltságom ne kerüljön elérhetetlen távolságba, és újból a kezembe tudtam venni a gyeplőt. Ez az időszak azonban sokat segített abban, hogy átgondoljam, az önkéntes otthonlét és távolságtartás időszakában mik azok a tényezők, amik igazán hatással vannak a lendületünkre.
Haladjunk lépésről lépésre, tudatosan
Sokszor vettem észre az utóbbi időben, hogy az elvégzett munkámnak az eredménye nem jelentkezik annyira egyértelműen és gyorsan, mint korábban. Márpedig a munkával kapcsolatos motiváció egyik alapköve, ha azt érezzük, hogy van értelme és hatása annak, amit csinálunk. Amennyiben ez a hatás nem azonnali, úgy könnyen lendületet veszíthetünk.
Éppen ezért fontosnak tartom, hogy kiemelt figyelmet szenteljünk az egymás közötti visszajelzésre és a munkafolyamataink tudatosítására is. Osszuk fel a munkánkat egymásra épülő részegységekre, ne csak egy masszaként tekintsünk rá. Építsünk be a folyamatba mérföldköveket, checkpoint-okat, ha pedig ezeket elértük, vizualizáljuk magunknak: a naptárba adjunk magunknak piros pontot (a hardcore játékosok pedig akár tapasztalati pontokat is osztogathatnak maguknak), bizonyos pontszám elérése esetén pedig jutalmazhatjuk is magunkat. A fejlődés nyomonkövetése önmagában is motiváló faktor tud lenni, a jutalom pedig már csak hab a tortán. További előnye ennek a rendszernek, hogy a részegységek elvégzésével kevésbe fog távolinak és elérhetetlennek tűnni a végcél, miközben megerősítjük magunkban a haladás érzését is.
A visszajelzés fontossága
Ebben az időszakban éreztem igazán, mekkora hatása is van a feedback-nek a munkavégzésre és a motivációra. Könnyen hozzászoktam ugyanis, hogy az elvégzett feladataim és projektjeim gyorsan külső szemlélő (tesztközönség, kollégák vagy akár barátok) elé kerültek, és ha nem is azonnali, de gyors visszajelzést kaptam a munkámról. Ennek köszönhetően pedig még lendületesen tudtam igazítani, korrigálni a projekten vagy akár csak elégedetten hátradőlni, hogy sikeresen lezárhattam a feladatot.
Mindez azonban a feje tetejére állt. Most is számtalan fejlesztést végzek önállóan, de a szeparált munkavégzés miatt a kollégákkal zajló munkafolyamatok sokkal inkább elkülönülnek. Én végzek A-t, a többiek B-t, C-t és így tovább, és egyszer majd összefűzzük a részegységeket. Nincs azonnali visszajelzés, hiányzik a spontán kontroll és korrekció. Mivel a home office során sajnos ezekből számtalan tényező elkerülhetetlen, ezért kiemelt fontosságú vált, hogy a még alkalmazható rutinokat megtartsuk és erősítsük.
Három fontos szempontot elég szem előtt tartanunk, ha azt szeretnénk, hogy a visszajelzés ereje elég nagy legyen és elérje célját: legyen minél gyorsabb, minél személyesebb és minél személyre szabottabb. Ezekről a home office sem alatt sem kell lemondanunk. Ha tudomásunkra jut, hogy egy kollégánk elvégezte a feladatát, proaktív volt vagy másként dicséretet érdemel, akkor ne legyünk restek, méltassuk őt mihamarabb. Ha lehetőségünk van rá, tegyük ezt telefonon, videóchaten, hogy minél személyesebb legyen a feedback. Saját tapasztalatból mondom, az e-mailben küldött dicséretnek szinte nincs ereje, és a közösségi hatás is hiányzik belőle. Ha nincs más lehetőség, akkor adhatunk visszajelzést közös csoportban is, de törekedjünk a minél személyesebb hatásra. Végezetül pedig figyeljünk arra, hogy a feedback személyre szabott legyen, tűnjön ki belőle, hogy tudjuk is, mit végzett a másik fél. Egy „Szép munka volt!” jellegű dicséret pontosan addig hat, ameddig elolvassák: két másodpercig.
Vizualizáljunk
Az önkéntes „karantén” további hozadéka volt, hogy a kollégáimmal kevésbé láttunk rá egymás munkájára. Szó szerint. A kezdeti időszakban nehézkesen tudtam megmutatni a többieknek, hol is tartok, nem tudtam hirtelen felpattani és a flipchart táblán magyarázni, vagy egyszerűen csak átbeszélni a folyamatokat, kérdéseket. Nem pipáltuk együtt, közösen az elvégzett feladatokat, így hiányzott a közös megerősítés.
A munkavégzés során ugyanis alapvető fontosságú, hogy egymást hatékonyan és gyorsan informáljuk arról, hol is tartunk, hogyan állunk, mik a kérdéseink. Ha nem tudunk éppen telefonon vagy a napi egyszer fix időben ütemezett videokonferencián egyeztetni, akkor üresben állunk, amíg elérjük a másikat? Szerencsére nem: számtalan online eszköz rendelkezésre áll ahhoz, hogy folyamatosan, real-time nyomon kövessük a munkafolyamatokat anélkül, hogy másokra kelljen várnunk.
Több ingyenes online rendszer is bevetésre készen áll ahhoz, hogy megosszuk a csapatunkkal, mi min dolgozunk, a többiek hol tartanak, és merre tart a folyamat éppen, ilyen a Trello vagy Asana.
Az egymással való hatékony kapcsolattartás segíti a Slack, a Microsoft Teams vagy a játékosok körében is nagyon népszerű Discord.
Sőt, a visszajelzésre és dicséretekre is léteznek meglepően ötletes megoldások, melyeket alkalmaként használva biztosan feldobhatjuk a kollégáitok napját. Küldjünk egy személyre szabott dicsérő kudo kártyát a Kudobox segítségével, vagy kiáltsunk egy hatalmas „Húúú-t” az éterbe elsimerésünk jeleként a WooBoard-dal.
Ha pedig igazi játékos nagyágyú módjára szeretnénk nyomon követni, hogyan is haladunk a feladatainkkal, miközben a kollégákkal verbuvált digitális csapatunkkal útra kelünk, hogy legyőzzük a hétfejű pixelsárkányt, akkor a Habitica a biztos találat. A programban ugyanis az általunk létrehozott karaktert annál erősebbé fejleszthetjük, minél több általunk meghatározott munkafolyamatot elvégzünk. A megszerzett jutalmakból (aranyak és drágakövek) felszerelhetjük a karakterünket minden mesebeli jóval, majd közös küldetéseken győzedelmeskedhetünk a munkatársakkal együtt.
Számotokra milyen tanításokat hordozott ez az első karantén-hónap?
A Home Office cikksorozatunk továbbra is folytatódik, hasznos tippekkel és szakmai segítségnyújtással állunk rendelkezésetekre. Ha úgy érzed jól jönne némi kezdő iránymutatás és támogatás, vagy csak szívesen beszélgetnél az új helyzetről szakképzett coach kollégáinkkal, keress bennünket bizalommal!
Szerző: Schőberl Frigyes
fotó: Freepik - jogtiszta tartalom
