A munkahelyünkre hajlamosak vagyunk lehetőség helyett kötelességként tekinteni. Azonban ha nem csak a kötelező munkaidőnk helyszíneként gondolunk rá, akár önismeretünk és fejlődésünk színterévé is válhat. Ez a fajta szemléletváltás nem csupán motivál bennünket a magasabb minőségű és fókuszú jelenlétre az irodában, de az önfejlesztésen keresztül saját jó(l)létünk kulcsa is lehet, tekintve hogy átlag 90 ezer órát töltünk ott életünk során.

Hogy ezt a pozitív és lehetőségeket kereső gondolkodást segítsük, most összeszedtünk neked néhány tippet és könnyen elsajátítható praktikát, amelyek mindössze pár percre kötik csak le a figyelmedet, cserébe rendkívül hasznos mankóddá válhatnak a mindennapok során.

Nincs mit ünnepelni. Vagy mégis?

A vezetés a számokkal, a HR a home office okozta munkahelyi konfliktusok vizsgálásával, a munkavállaló pedig az állandó maszkviseléssel, hőmérőzéssel és bezártsággal van éppen elfoglalva. Minek ünnepeljük Mikulást és Karácsonyt? - teheted fel a kérdést. Hisz örülhetünk ha a puttonyban a mogyoró mellé negatív vírusteszt kerül.

Mondhatnánk, hogy ez most mindenkinek púp a hátára:

A vezetőség az üzleti tervezéssel, a folyamatok átszervezésével van elfoglalva. Örülnek neki, hogy a visszaesett bevételek mellett még szórni sem kell a pénzt egy karácsonyi ünnepségre.

A HR nyakába szakadt a home office okozta helyzet (vagy inkább problémák?) kezelése. Jellemzően rájuk lett terhelve emellett még a munkavállalók fejlesztéseinek, csapatépítéséinek megszervezése, méghozzá egy eddig teljesen ismeretlen terepen: az online térben. "Oldd meg!', "Légy kreatív!", "Nézz körül!" - csupa olyan kérés a menedzsment részéről, mely a már eleve túlterhelt HR-t csak stresszhelyzetbe kergeti. A kényszerhelyzetre pedig csak kényszermegoldás fog születni - és azzal senki nem lesz igazán elégedett.

A munkavállaló pedig alig szokott hozzá a kényszer home office-hoz, máris készülhet a "második hullámra". Alig lélegzett fel az első sokkból, máris újból aggódhat a szerettei, egészsége vagy egzisztenciája miatt. Arról nem is beszélve, hogy az optikusoknál már csak az internetszolgáltatók örülnek jobban az új helyzetnek - annyit ülünk ugyanis az otthoni monitor előtt, hogy kész ünnepnap, ha legalább az ünnepeket nem ott tartjuk.

A valóságban most van igazán szükség a csapatépítésre.

Mi az, amivel a felsővezetők előszeretettel büszkélkednek, amit a HR-esek csinálnának is, ha kapnának hozzá támogatást, és amiből a munkavállalók nem érzékelnek szinte semmit?

Természetesen az alapértékekre épülő vállalti kultúrára gondolok, ami a legtöbb cégnél csak addig fontos, ameddig beszélni lehet róla. És úgy tűnik, szeretnek róla beszélni, mi az hogy!

HITELESSÉGBŐL EGYES

A cégek több mint 80%-a büszkén teszi közzé vállalati értékeit a weboldalán*. Mindemellett a felsővezetők előszeretettel nyilatkoznak a cégük kultúrájáról. Az elmúlt három évtizedben a nagy üzleti magazinokban megkérdezett vezérigazgatók több mint háromnegyede hozta szóba a vállalati kultúrát vagy alapértékeket - még akkor is, ha erről külön nem is kérdezték őket.**

Ezen a ponton gondolhatnád azt is, hogy ha valami ennyire fontos, akkor annak csak van hatása a munkavállaók mindennapjaira. Ami megdöbbentő, hogy a kutatási adatok egyáltalán nem vagy csak nagyon gyenge összefüggést mutattak ki a hivatalos értékek és aközött, hogy ezeknek mennyire felel meg a cég az alkalmazottak szemében.  

Őszinte, magabiztos, motivált, proaktív és intelligens. 

5 olyan tulajdonság, amelyet előszeretettel írunk be az önéletrajzunkba, mégis teljesen természetes, hogy szuperhősök helyett hús-vér emberként gyakran küzdünk életünk ezen területeivel. Szerencsénkre a mindennapi elakadások remek fejlődési lehetőséget is nyújthatnak számunkra, így most néhány olyan cikket szedtünk csokorba nektek, amelyekben ezt az 5 területet vettük górcső alá és kerestünk bennük praktikus tippeket a következő lépcsőfokhoz. 

A legtöbb ember életében legalább egyszer belefut egy olyan helyzetbe, ahol egy kellemetlen kérésre legszívesebben elutasítással válaszolna, végül mégis igent mond. Az ezután következő „kötelességtudatból elvégzett” munka vagy szívesség minden pillanatában azt érzi, hogy bárcsak nemet mondott volna, mégis végigviszi az ígéretét, majd megkönnyebbülten lép tovább, és megfogadja magának, hogy legközelebb kiáll magáért. A nehézségek ott kezdődnek, amikor a következő alkalommal sem képes visszautasítani a számára kellemetlen kérést…

Természetesen megtartani a szavunkat - ha már megígértük a segítséget vagy munkát – valóban szép dolog. Azonban érdemes kicsit a mélyére ásni, hogy a határozott ellenérzésünk  dacára kerülünk bele mégis egy olyan szituációba, amely a későbbiekben biztos rossz érzéssel vagy nehézségekkel jár.

Amikor felőrölnek a mindennapok, a teendők sodrában gyakran észre sem vesszük, hogy hetek, hónapok óta nem tartottunk pihenőt, és immár a végső tartalékainkból dolgozunk. Ilyenkor szokott jelezni a testünk egy megbetegedéssel, vagy a lelkünk egy kiborulással. Az idei év ráadásul ebből a szempontból kiemelten káoszos, hiszen sokaknak kiesett, vagy éppen megnövekedett a leterheltsége a COVID karantén időszakában.

Nagyvállalatoknál dolgozó ismerőseimmel is ugyanarról számoltak be, mint szabadúszó, vállalkozó barátaim: a legtöbben arról panaszkodtak, hogy a néhány hónapnyi otthonról végzett munka teljesen átalakította a mindennapjaikat, és ez rengeteg stresszel valamint munkakészenléttel járt. Valójában nem hogy kevesebbet, még többet dolgoztak, és most, hogy nyáron „újraindult az élet”, az energiaraktáraik teljesen lemerültek.

A kérdésemre, miszerint ki és hogyan megy majd nyaralni, a legtöbben csak szomorkás mosollyal, vagy ironikusan válaszoltak: sehogy. Mondhatnánk, hogy nem meglepő, hisz sokan a fennálló gazdasági problémák és egészségügyi kockázatok miatt gondolni sem mernek az „éves pihenésükre”. Az egyik közeli ismerősöm egészen pontosan megragadta a lényeget: „Többet dolgoztam és kevesebbet kerestem!”. Azonban figyelembe véve, hogy a kiégés (burnout szindróma) ma Magyarországon népbetegségnek számít*, érdemes mégis átgondolni, hogyan töltődhetnénk fel – spórolt pénz és nyaralás hiányában is.

Miért játssza az európai focit 11 játékos, a kanadai futballt 12, míg az ausztrált pedig 18? Miért áll egy röplabdacsapat 6 játékosból, míg a strand-variációja csak háromból? Bármilyen egyszerűnek is tűnik a kérdés, a válasz nem magától értetődő. Bármi is a sporttörténelmi oka ezeknek a szabályoknak, egyértelműen látszik, hogy egy csapat mérete alapvetően meghatározza a teljesítményét.

A kettő pizza mítosza

Számtalan kutatás foglalkozott a 20. századtól kezdve azzal, hogyan befolyásolja a produktivitást a együtt dolgozó csapat mérete. A kis méretű, családias teameket előbb felváltották a hatékonyan és precízen irányított brigádok, majd az újabb és újabb vezetéselméleti hatásoknak köszönhetően a csapatok ideális mérete a legkülönbözőbb formákat öltötte, mígnem ez a kérdés is olyanná vált, mint a fenti példában említett foci: mindenki ért hozzá, mindenkinek van róla véleménye. 

Mégsem tudjuk a bölcsek kövét megtalálni.

Az ideális csapatméret úgy tűnik, nem elsősorban a tankönyvekben lakozik. De akkor hol?

Az Újraterveztem-kezdeményezés olyan embereket mutat be, akik a korábbi pályájukat, állásukat elhagyva belevágtak az ismeretlenbe azért, hogy az álmukat megvalósítsák, és ebből mára meg is tudnak élni. Céljuk az oldallal, hogy a történetek révén inspirációt nyújtsunk az új utakat keresőknek, őszintén párbeszédet indítsanak a várható kihívásokról és megmutassák, hogy van értelme az álmok megvalósításába belevágni.

A legújabb részben az a megtiszteltetés ért minket, hogy az Eureka Games csapatának egyik alapítójával, Kalmár Péterrel beszélgetett az Újraterveztem stábja. Az interjúért olvasd tovább a cikket!

Amikor az ember több hetes, vagy hónapos bezártság után kiszabadul az életbe, hirtelen tonnányi inger éri. Megváltoztak a munkahelyi és társadalmi körülmények, betört az életünkbe a kánikulai nyár, sok helyen még csak most indul újra a céges élet, máshol már a Bahamákra kívánkoznak a leterhelt irodai dolgozók. 

Nem csoda, ha kettő óra tájban, amikor már az ebéd is leért a gyomrodba, előszeretettel kapaszkodsz a kávésbögrébe, és lanyhuló figyelemmel igyekszel a képernyőre koncentrálni. Vannak azonban olyan projektek, amik nem várhatnak arra, hogy végre beüssön az áldott koffein, így mai rövid cikkünkben egy olyan 5 perces trükköt hoztunk, amivel egy plusz, fókuszált energialöketet nyerhetsz az előtted tornyosuló munkához. 

Ez a pici torna és légzőgyakorlat segít a figyelmedet a jelenre koncentrálnod, miközben kellően ellazít és energizál. Mivel minimális mozgást is kér - ha úgy érzed furcsán néznének rád a kollégák -, javasolt a saját iroda, szoba vagy munkatér ajtaját magadra csuknod, vagy elvonulnod egy nyugis helyre a munkaasztalodtól távolabb, ahol pár percig nem zavar senki. Halkítsd le a mobilod is, ez a mini-énidő most hasznosabb lesz, mint a bejövő hívások azonnali fogadása.