Erőtlenség, fókuszvesztés és cél nélkül tengődés - többek között ezek a tünetek bukkantak fel sokunknál a járványhelyzet elindulása óta. Biztosan fel tudjuk idézni mindannyian legalább egy ismerősünk történetét egyfajta általános fáradtságról, vagy egy olyan beszélgetést, ahol valaki bevallotta: egyáltalán nem érzi azt a hajtóerőt, amit általában érezni szokott. Ezek a személyes sztorik ott lappanganak mindegyikünk környezetében, körülnézve többeket is találhatnánk, akik ugyanazzal az új kihívással küzdenek: a hatékonyságot megmérgező fásultsággal.
A jelenség sok aspektusában hasonlít a kiégésre vagy enyhe depresszióra, miközben egyiknek sem teljesíti valamilyen fundamentális kritériumát. A kiégéshez képest jóval több általános energiánk érzékelhető, és hiányzik a depressziónál felfedezhető reménytelenség érzete is. Az új állapot inkább valamilyen furcsa örömtelenséggel és céltalansággal kúszik be az emberek mentális hétköznapjaiba, ezáltal okozva generális lelki lankadást.
Vagyis egészen pontosan bágyadtságot - ezzel azonosítják pszichológus szakértők a covid által képzett régi-új lelkiállapotot, amelyet az előrejelzések 2021 domináns pszichés érzeteként démonizálnak.
Ez az újkori bágyadtság leginkább olyan ürességnek felel meg, amelyet az állandóság miatti fáradtság gerjeszt. És hogy milyen állapotra hasonlít? Képzeljük el, ahogy az életünket ködös üveglapon keresztül szemléljük, miközben a menetére nincs semmilyen valódi ráhatásunk - ám ez a legkisebb mértékben sem zavar minket. Az idő úgy szalad el mellettünk, hogy nem érünk el igazán haladást sem a munkánkban, sem a magánéletünkben, és mindennek tetejében ráadásul az egész teljesen hidegen is hagy minket.
A cikk a hajtás után folytatódik!
Nem baj a stagnálás, csak ne kelljen szembenézni vele!
A jelenség a covid által sújtott világ egy rendkívül fontos emberi vetületére hívja fel a figyelmet. A bezártságnak, a korlátozásoknak és általában a járvány miatti tehetetlenségnek ugyanis nem csak a hosszútávú pszichés következményeivel kell foglalkoznunk - hiszen azok már rövidtávon is elkezdték felforgatni a másfél éve még kikezdhetetlen belső folyamatainkat. Pontosan ezért nincs rá még megfelelő, áthidaló megoldásunk sem: hiszen elfelejtjük, hogy a bágyadtság máris rajtunk ütött, totálisan felkészületlenül és kiszolgáltatottan érve minket.
Érdemes felidézni a járvány kezdeti szakaszát, amikor még az ismeretlen helyzettől való félelem és az óvatos körültekintés határozta meg a hétköznapokat. Újdonságként hatott a maszkviselés, a tömegközlekedésen és a zárt terekben való, ódzkodó távolságtartás, sokszor még az utca túloldalára is átmentünk a szembejövők elkerülésére… A veszélyhelyzet elhúzódásával viszont ironikus módon pont a veszélyérzetünk kezd eltűnni, hogy az egyre krónikusabb fásultságnak engedje át a helyét.
De mit jelent pszichológiailag ez a fásultság? Az akadémiai megközelítés a mentális egészséget egy széles spektrumra vetíti, amelynek két végpontját a depresszió és a kicsattanó boldogság jelöli ki. A depresszió állapotában vészesen kevés az energiánk és értéktelennek érezzük magunkat; míg az ellenpontban tudatában vagyunk a fontosságunknak és erőteljes tettrekészség hajt.
A fásultság a lebegés és depresszió közötti, magába szippantó űr.
Vagyis a jól-létnek egyfajta hiányállapota, ahol ugyan nem nagyon rossz nekünk, de pont a jó közérzet, az elégedettség tudata hiányzik. Ilyenkor bár nem produkáljuk valamilyen pszichés betegség tüneteit, mégis határozottan a teljes kapacitásunk alatt funkcionálunk. A fásult kedvünk pedig számos tanulmány alapján előszobája lehet valamilyen valóban súlyos lelki betegségnek.
Ráadásul még ennél is alattomosabbá teszi ezt a bágyadt állapotot az, hogy sokszor nem is fedezhető fel könnyen saját magunkat vizsgálgatva. Az általános érdektelenség, a környezet impulzusaira való növekvő rezisztancia egyre inkább kizárja még az esélyét is annak, hogy tudatára ébredjünk: bizony ez már nem egy egészséges, ébredés utáni kábaság. A saját lelki egészségünk romlását így önmagából adódóan nem vagyunk képesek megállítani, ha elmulasztottuk idejekorán felvenni ellene a kesztyűt.
De mit tehetünk egy ilyen alattomosan támadó, a lelkierőnket szipolyozó, ráadásul láthatatlan parazita ellen?
Adjunk nevet a bestiának!
A lelkünket szakadatlanul ostromló érzelmeket érdemes valahogy elneveznünk, ezzel egyfajta kontrollt szerezhetünk felettük. Ezt számos pszichológiai kutatás állítja javasolja általános helyzetek kezelésére is - így a bezártság miatti bágyadtsággal szemben is hatékonyan felvehetjük a kesztyűt. Ahogy a rémálmokkal való megbirkózásnál, itt is szembe kell fordulnunk az alaktalan veszedelemmel, a szemébe nézni, és megszólítani.
Az első hullám alatti félelem és bezárkózás időszakában gyorsan virálissá vált a Harvard Business Review egy cikke, amely a társadalomra rátelepedő, szokatlanul nyomasztó érzelmet “gyász” néven aposztrofálta. Széles tömegek döbbentek rá, hogy függetlenül az elveszített ismerősök számától elkezdtünk közösen gyászolni: a néhai általános hétköznapokat, az idők “normalitását”, amelyet valószínűleg végérvényesen elvesztettünk.
Egy világjárvány teljesen új helyzet volt - a veszteség érzése azonban nem, azt már sokan sokszor átéltük, a háziállatunktól egy szerettünk elveszítéséig széles skálán. Ez viszont már ismerős helyzet, és mint ismerős, úgy kezelhető is, szinte azonnal elveszíti az idegenség miatti rémísztő alakját. A veszteséget már többször sikerült túlélnünk; valószínűleg meg fogunk birkózni egy járvánnyal is.
Az allegória kétségtelenül megállja a helyét a bágyadtság elleni védekezés során is. Ugyan még rengeteget kell tanulnunk arról, hogy milyen kémiai és pszichés folyamatok okozzák a hatékonyságvesztés ennyire hatékony fokát, első lépésként mégis az őszinte, bátor szembefordulás és bevallás fog segíteni.
Hogy érzem magam? Fásult vagyok és levert.
Nem vagy egyedül! Az egész dolgozó világ fásult és levert, nem kell szuperhősként jól éreznünk magunkat mindenáron. Tegyünk nyugodtan hátra egy lépést és fújjuk ki magunkat. Hatékonyabban fogja oszlatni a homályt, mint a tagadás.
Go with the flow!
Ahogy egyre többet tudunk a vírus által kiváltott érzelmekről, egyre jobban vibrál a levegő egy szó körül: ez a “flow” érzete, amely a gyógyírt szolgáltathatja a bezártság fásultsága ellen. Az állapot magyarul egyfajta szárnyalásként fogható meg, amelyben nem érezzük a minket lelkileg lehúzó súlyokat és hátráltató tényezőket, és szinte béklyónkat veszítve nyerhetjük vissza a motivációnkat.
A vírus megjelenése után létszükségletté vált az olyan személyes projekteknek a létezése, amelyekbe feledkezve el tudtunk távolodni a fokozatosan beszűkülő világtól. Szerelemprojekt? Intenzív hobbi? Hasznos szenvedély? Minden olyan tevékenység, amely a flow állapotába tudott repíteni minket, esszenciálissá vált kifelé és befelé egyaránt. Ez pedig a harmadik hullám csúcsán túl járva még mindig tűpontosan jelöli meg a sárga köves utat.
És a tervezés most is az alfa és omega. A késlekedés és halasztgatás világában egy mélyebb spirálra kerültünk a bezártsággal megtoldva. A 21. századi ember figyelme cukorüvegként porlad el a külső ingerek ezreinek nyomása alatt, amit az erőlködéstől csak még nyomasztóbb balsikerként fogunk érzékelni. Kapcsoljunk ki tudatosan és lőjük magunkat a flow élményébe valami számunkra igazán kedves tevékenységgel, vagy legalább néhány percnyi magunkba mélyedéssel! Meg fogja hálálni a pszichénk.
A legapróbb sikerek is fantasztikusak!
Valljuk be: a járvány mindannyiunknak bevitt néhány komolyabb ütést. De ahogy a pincéből is lépcsőfokonként térünk vissza a napfényes tetőtérbe, úgy a bágyadtságból való kikászálódásnak is az apró lépések adnak betonbiztos alapot. Különben is, adjuk meg a módját a felülkerekedésnek - a megfontoltság meghálálja magát energiában, időben, lélekben egyaránt.
A cél a flow - ami annál stabilabb lesz, minél masszívabban építjük fel.
És hogy mitől kerülünk a flow állapotába? Erről szintén vaskos szakirodalom értekezik, ráadásul mi is írtunk már róla; de most nem kell ilyen mélyre ásnunk. Egy sikeres Duolingo teszt, egy keresztrejtvény a reggeli kávé mellé, vagy szimplán egy nyugalomban elfogyasztott cappuccino mind kulcsfontosságú lehet a teljes napi bágyadtság feletti diadalban. És nem kizárólag a pillanatnyi öröm miatt! Egy késő esti, nyugodt Netflixezés hatása még másnap délelőtt is határozottan érezhető lesz - a lényeg, hogy közben magunkra figyelhessünk.
MEGÉRTE ELOLVASNI A CIKKET, KAPTÁL ÚJ TÁMPONTOT? OSZD MEG MÁSSAL IS, AKINEK HASZNOS LEHET!
Szerző: Sipos András
A blogbejegyzést a New York Times: There’s a Name for the Blah You’re Feeling: It’s Called Languishing című cikke inspirálta
Felhasznált források:
How To Reach Flow State (Using 10 Flow State ‘Triggers’)
The Mental Health Continuum: From Languishing to Flourishing in life
The languishing limbo: coaching for wellbeing
Signs that your apathy is really pandemic burnout
Try these two smart techniques to help you master your emotions
The Science Behind Why Naming Our Feelings Makes Us Happier
That Discomfort You’re Feeling Is Grief
New Research Says 'Flow' Is Crucial During The COVID-19 Pandemic
A glimmer of hope in COVID-19 isolation: Flow and mindfulness?
