Alig egy hete hagytuk magunk mögött a múlt évet. A legtöbbünk fejében ilyenkor nagy remények és még nagyobb elvárások kavarognak magunkkal valamint az újévvel kapcsolatban. De mind tudjuk, hogy a fogadalmaink többnyire az első húzósabb időszakig tartanak, a lelkesedést egykettőre bedarálják a szorgos hétköznapok.

Pontosan ezért készült ez a mini-gyűjtemény, hogy lendületet adjon neked, hogy belevágj a változtatásba, és motivációt adjon, amikor a legnagyobb szükséged lesz rá.

Legyen a célod akár, hogy egészségesebb életet élj, többet tegyél félre, lásd a világot, vagy hogy felszámold a mérgező kapcsolataidat - nézd meg a lenti filmek egyikét, ami témában passzol hozzá, és tedd meg a következő lépést! 

Az újév tiszta lapot jelent, használj fel minden segítséged, ami arra ösztönöz, hogy idén az eddigi önmagad még jobb verziójává válhass!

Új év, új szokások - szól a mondás, de arra már kevesebb fogódzót kapsz, hogy az új szokásokat hogyan is építsd ki. Hiszen az  új eredmények nem maguktól jönnek, mint ahogy a közmondásos sültgalambban sem hiszel. Az új évre kitűzött célokat meg kell tervezni és nyomon kell tudni követni ahhoz, hogy meg is valósulhassanak, illetve gyorsan tudj újratervezni akkor is, ha esetleg letérnél az előre kijelölt útról.

De hogyan kezdj ebbe bele? Ehhez nyújtunk egy kis segítséget: összegyűjtöttünk neked pár egyszerűen elérhető év -, és szokástervezőt, melyek segítségével tudatosan rendszerezheted az előtted álló feladatokat, felmérheted a lehetőségeidet és számot vethetsz a mögötted hagyott évvel, annak minden tapasztalatával. 

A karácsony tipikusan az az ünnep, amikor még azokkal a családtagokkal is találkozunk kicsit, akikkel egész évben maximum füstjelekkel kommunikáltunk, így nem csoda, ha az ünnepi vacsora után beáll a kínos csönd. Szerencsére egyre több család dönt úgy, hogy a zavart egymásra pislogás helyett társasjátékozást, vagy játékos programot is beépít a karácsonyi ünneplésbe, így oldva a hangulatot, és téve emlékezetessé az együtt töltött időt.

Hogy igazán játékosan telhessenek az ünnepek, most adunk 3 (társas) játékos tippet, ami nem viseli meg a pénztárcátokat, és biztosan szórakoztató pillanatokat nyújthat számotokra!

Az év egy jól körülhatárolható részében, egészen pontosan októbertől a karácsonyt megelőző péntek estig tombol a munkahelyek körében a csapatépítési láz. Ekkor esnek egybe az utolsó negyedéves bónuszok az év végi lazításokkal és a kötelező céges karácsonyi ajándékozó körrel. 

Mindenki, de tényleg szinte mindenki ekkor szeretné “építeni a csapatot” - mintha ez csak egy akciószerű esemény lenne, melytől azt várjuk, hogy ez az egy alkalom ténylegesen eggyé kovácsol bennünket.

Számos téves berögződés jellemző erre az eseményre:

Ügyfél, aki félreérti a csapat összekovácsolásának folyamatát: “Elég egyszer csapatépíteni évente, az úgyis kitart jövő év végéig.”

Ügyfél, aki kreatív / költséghatékony módon szeretne jutalmazni: “A munkatársak minden bónusznál jobban várják a csapatépítőt, a pénzbeli bónusz úgyis olyan személytelen.”

Ügyfél, aki kötelezően letudandó körként tekint rá: “Még maradt az éves keretből, amit mindenképpen el kell költeni...”

Ügyfél, aki nem érti az “építés” kifejezést a szóösszetételben: “Vigyük el a kollégákat enni, és rúgjunk be jól együtt!”

Végül az ügyfél, aki a csapatépítés koncepcióját összekeveri a bazári szórakoztatással: “Hívjunk egy bűvészt, menjünk el gokartozni, de ha Géza felborul, nem fogjuk munkahelyi balesetnek elismerni!’

Félreértés ne essék: mi az Eureka Games-nél úgy gondoljuk, hogy a csapatépítő aktivitások nemcsak fontos események a munkahelyek életében, hanem többként is tekintünk rájuk. 

Azonban most nem célunk elhessegetni a csapatépítéseket körüllengő tévedéseket, inkább bemutatjuk pár konkrét, személyes példánkon keresztül, hogy néhány egyszerűnek tűnő csapatépítő program milyen összetett hatással lehet egy szervezet mindennapjaira.

A Karácsonyi Ünnepek közeledtét mindegyikünk pénztárcája megsínyli, ezért szívesebben fordulunk a kreatív, otthon is gyorsan és ötletesen kivitelezhető, zsebkímélő megoldások felé. A nagy hajtásban ráadásul gyakran elfeledkezünk arról is, hogy a játékok, a játékosság nyújtotta élmény nem luxus, hanem az életünkbe könnyedén beemelhető eszköz, ami egyszerre relaxál, fejleszt és nyit meg bennünket egymás felé. 

Ha nyitott szemmel járunk, számos remek digitális és offline játékosított megoldást fedezhetünk fel a környezetünkben ami máris könnyebbé/szebbé teszi a mindennapjainkat, pl. a Facebook emoji-k, az applikációk a telefonunkon, a bevásárló központok pontszerző kártyái/kuponjai vagy a villamos megállók interaktív táblái is ilyenek.

Miért hagynánk hát ki a játékok pozitív hatásait pont a magánéletünkből, ha néhány kreatív, praktikus ötlettel plusz költség nélkül feldobhatjuk a társunk vagy családunk napját? 

Csapatunk játéktervező párosa, Réka és Zoli (a Mit Játsszunk? csatorna vloggerei) ebben a videóban most olyan motiváló, játékos ötleteket szedett össze, amiket Ti is könnyedén elkészíthettek otthonra, így dobva fel játékosan a szorgos mindennapokat.


HA A MUNKAHELYEDEN, VAGY CÉGES KÖZÖSSÉGEDBEN IS SZÍVESEN LÁTNÁL INNOVATÍV, HANGULATJAVÍTÓ, AKTIVIZÁLÓ ÖTLETEKET TŐLÜNK, AKKOR KERESS MINKET, ÉS ÜLJÜNK LE EGY KÖTETLEN BESZÉLGETÉSRE EGY KÁVÉ MELLETT!

Szerző: Győri- Nádai Réka

 EUREKA GAMES

2011 óta hazánkban is népszerű fogalommá vált a játékosítás (gamifikáció), ezért lépten-nyomon botlunk játékosított tréningekbe. Azonban számos alkalommal tapasztaljuk, hogy az interaktivitás és játékosság mindössze mézesmadzagok, amit a klasszikus, tantermi formájú oktatások népszerűbbé tételére használnak a képzők, tudva hogy a dolgozók többsége mára unalmasnak érzi a tábla mellett prezentációból oktató trénerek előadásait.

Mielőtt tréner lettem, rengeteg játékosságot kerülő, klasszikus frontális oktatáson vettem részt, ami nagyjából ugyanúgy nézett ki: Megérkezett az oktató, bekapcsolta a laptopját és levetítette a képzési anyagot nekünk. Persze voltak érdekes diák, azonban nagyrészt rám volt bízva, hogy az egész napos fejtágításból milyen tudást viszek haza magammal és mit nem.  100% elmélet, jobb esetben az elején egy gyors „tegye fel a kezét, aki…” kérdéssel. 

A PPT nem haszontalan (átadható egyben később a leadott anyag, lehet mankó, színesítő illusztrációk), de érzésem szerint messze túlhasznált, és ami a legnagyobb probléma: személytelen.

Az emberek többsége vágyik rá hogy akárcsak a magánéletében, a munkahelyén is jó kapcsolatokat ápoljon, szeressék és megbecsüljék a körülötte lévő emberek. Azt azonban kevesen tudatosítják, hogy a társas kapcsolódásaink milyen nagymértékben függnek a kommunikációs stílusunktól, hisz ez meghatározza a rólunk kialakult első benyomást, önérvényesítésünk sikerességét vagy társadalmi megítélésünket.

Míg a szavainkat munkahelyi környezetben általában alaposan megválogatjuk, addig gesztusainkon, mimikánkon, testtartásunkon már nehezebben uralkodunk.  Ez azért is érdekes, mert egy beszélgetés információtartalmának mindössze egyharmada származik a beszédből, a többit valójában a beszélgetőtársunk a testbeszédből értjük meg.

Ráadásul e jelek tekintetében nincsenek véletlenek, maximum mozdulataink olyasvalamit tükröznek, amit csak nyelvi szinten kontrolláltunk. Éppen ezért a nonverbális kommunikációs jelzéseink őszintébben, hitelesebben árulkodnak rólunk, mint bármi más, érdemes hát megfigyelni néhány olyan jellegzetes pózt, amit gyakran látunk magunk körül az embereken, de nem tudatosítjuk a jelentésüket.

Ha tudni akarod mi történik valójában az asztal fölött, be kell nézned az asztal alá.*

Mi határozza meg hogy ki vagy valójában? A családi háttered? A szüleid? A barátaid? A munkád? A külsőd? Sokan úgy gondolják, hogy az önismeret, önbizalom, magabiztosság alapvető személyiségjegyek: vagy rendelkezünk velük, vagy próbálkozásaink ellenére is elérhetetlenek maradnak a számunkra.

Ahogy arra Dr. Ivan Joseph díjnyertes előadó és atlétikai edző néhány évvel ezelőtti TEDx beszédében rávilágított: az önbizalom képessége valójában azt jelenti, hogy hiszel magadban az esélyeidtől, körülményeidtől, nehézségeidtől és a helyzet várható végkimenetelétől függetlenül. Ez a hit azonban nem alapvető emberi minőség, folyamatosan dolgoznunk kell érte azáltal, hogy tréningezzük az önismeretünket és erősítjük az önértékelésünket.

Egy érdekes jelenségre lettem figyelmes saját magammal kapcsolatban. Akkor történt, amikor az egyik új ügyfelünkkel a munkatársak képzéséről és motiválásáról beszélgettünk. Mi feltettük a szokásos sarokpontózó kérdéseket, köztük a fluktuáció és kiégés mértékére kérdeztünk rá. Őszintén meglepődtem a válaszon, mivel az eredmény a zéróhoz konvergált. 

A saját reakcióm elgondolkodtatott. Nem emlékszem olyan egyeztetésre az elmúlt évből, amikor ezek ne kerültek volna szóba, mint elsődlegesen vagy másodlagosan fejlesztendő területek. Erre íme egy szervezet, mely kilóg a sorból és melyet nem érint a túlzott munkahelyi stressz.

DE TÉNYLEG EKKORA LENNE A BAJ ÁLTALÁNOSSÁGBAN? 

Feltehetően igen. De semmiképp sem szabad elbagatellizálni. A helyzet fontosságára utal az is, hogy már a legnagyobb globális elemzők és piackutatók is kiemelt kutatási területként kezelik a kiégés vizsgálatát. A Gallup 7500 embert bevonó 2018-as felmérése szerint a munkavállalók 23%-a tapasztal kiégésre utaló jeleket rendszeresen és további 44% alkalmanként.* Vagyis a dolgozók kétharmadát érinti többé-kevésbé a kiégés. 

A Deloitte által kezdeményezett, 1000 egyesült államokbeli munkavállaló válaszain alapuló felmérés szerint az összes megkérdezett 77%-a vette már észre magán a kiégés tüneteit. Még riasztóbb, hogy az érintettek 91%-a akkora stressznek van kitéve, mely már a munkáját, sőt a magánéletét is befolyásolja. És bár túlnyomó többségük kifejezetten elkötelezett és szenvedélyes a munkája iránt, ez még nem ellenszere a stressznek.**

A WHO idén májusban hivatalosan is egészségügyi rendellenességnek nyilvánította a munkahelyi kiégést. Definíciójuk szerint a "kiégés egy olyan szindróma, amelyet az a hosszú távon fennálló munkahelyi stressz okoz, melyet nem kezelnek megfelelően." ***

Lehet azonban tenni ellene, elsősorban a megelőzéssel. Az alábbi 4 pontot azok az ügyfelek, barátok és szakmabeliek inspirálták, akik tapasztalatom szerint rugalmasan alkalmazkodnak a változásokhoz, kiegyensúlyozottak, ambíciózusak és proaktívak tudnak maradni a sokáig fennálló stressz és a teljesítménynyomás mellett is.

A modern munkahelyi kultúra máig esszenciális alapköve a munkaerő elismerése (“employee recognition / employee appreciation”). Ám ez gyakran kimerül a fantáziátlan vagy egyszerűen kínos látszatmegoldásokban. Ez az írás egy kétrészes cikk első fele, melyben 5 nyomós érvet hozok arra, hogy miért érdemes túllépni az elcsépelt módszereken.

Mindannyian találkoztunk már kedvenc boltunk vagy gyorséttermünk büszkeségfaláról félszeg mosollyal ránk pillantó “Hónap Dolgozójával”, de az sem ritka, hogy magunkat büszkén kihúzva, határozottan kellett megráznunk a főnökünk kezét, miután átnyújtottta nekünk a “Köszönjük a kitűnő munkádat!” emlékplakettet, miközben már azon gondolkoztunk, irodánk melyik sarkába dugjuk el, hogy senki ne vegye észre.

A munkavállalók elismerése a virágzó munkahelyi kultúra meghatározó részét képezi, de a mérhető üzleti eredményekre is pozitív hatással van.