A vírus és karanténidőszak elzártsága mindannyiunkat eltérő nehézségek elé állított, de voltak olyan érzelmi hullámvasutak is, amire mindannyian együtt ültünk fel. Természetes, hogy sokkal több feszültség gyűlt fel az emberekben, otthon, az utcán vagy akár virtuálisan is élhettünk át konfliktushelyzeteket, kerültünk új, váratlan, kellemetlen érzelmekkel teli szituációkba.

Általánosan elmondható, hogy egy minket emocionálisan is mélyen érintő konfliktushelyzetben higgadtan helyt állni az egyik legnehezebb kommunikációs és önismereti feladat. Egy vita hevében, az érzelmi befolyásoltság hatására olyan dolgokat is kimondunk, vagy olyan helyzetekbe is belemegyünk, amikről máskor, hideg fejjel pontosan tudjuk, hogyan oldanánk meg „helyesen”.

A mostani cikkünkben egy praktikus, hatékony, 3 lépésből álló konfliktuskezelési módszert hoztunk, amit ha helyesen alkalmazunk, lehetőségünk nyílik nemcsak higgadtan, de remélhetőleg mindkét oldalról sértődésmentesen megoldani egy felkorbácsolt érzelmekkel teli munkahelyi vagy otthoni szituációt.

Bódi Gabriellával, az Eureka Games társalapítójával beszélgetett Istók Nikoletta, a Profession.hu és a HR feed újságírója az online csapatépítés fontosságáról és arról, hogy mit tehetünk és mit kell megtennünk a csapatok jóllétéért a HomeOffice idején.

Online tréninget tartani a COVID19  időszakában extra nagy kihívást jelent mind hallgatói, mind tréneri részről. Sok oktató kolléga a lehető legtöbbet teszi meg azért, hogy a rengeteg bizonytalan változó ellenére mégis hatékonyan sikerüljenek ezek a tanulásra, fejlődésre szánt alkalmak. Számos  eshetőségre (technikai bakik, aktuális emberi tényezők…) persze nem tudtunk felkészülni, és gyakran menet közben bukik ki valami, ami nem működik, vagy nem úgy, ahogy az eredetileg tervezve volt.

Így a tananyag „leadása helyett” elkerülhetetlenné válik az intenzív figyelem és a gyors tréneri alkalmazkodás online tréning közben is, hiszen nagyobb eséllyel történik gyors megoldást kérő helyzet: elmegy a net, valaki figyelme elkalandozik (pl. otthon van kisgyerekkel)...stb. A következőkben három, a legnagyobb jószándékkal előkészített, mégis félresikerült jelenségeket fogok felsorolni, amit ha lehet, mindenképp kerüljünk el a saját tréningünk megtartása közben.

Schőberl Frigyes írása

32 nap.

A legtöbb felelős sorstársamhoz hasonlóan már én is több mint egy hónapja tartom magam az önkéntes társadalmi távolságtartáshoz. Kreatív alkotóként dolgozom, párhuzamosan több projekten, több csapattal, ezért a személyes kapcsolattartás, a gyors információáramlás, a közös brainstormingok elengedhetetlen részét képezték eddig számomra annak, amit úgy hívunk: munka.

Mostanra azonban a napjaim (sőt, pontosabban heteim) markáns részét négy fal között töltöm, és otthonról végzem el a szükséges-szükségtelen teendőimet, innen tartom a kapcsolatot a kollégáimmal, barátaimmal. Skype sörözések, Google Meetingek, folyamatosan pittyegő értesítések a telefonom mára szerves részét képezik a mindennapjaimnak.

Azóta eltelt 32 nap és megfigyeltem, milyen hatással van rám az önkéntes bezártság, a munkám, kikapcsolódásom és a magánéletem terének összemosódása:

Kezdtem elveszteni a motivációmat.

Ez önmagában elég általánosan hangzik. Hiszen önmagában a motiváció is egy tág gyűjtőfogalom.

Szerencsére könnyen tudtam erőt meríteni a környezetemből, ismerőseimtől és saját gondolataimból is, hogy a halványuló motiváltságom ne kerüljön elérhetetlen távolságba, és újból a kezembe tudtam venni a gyeplőt. Ez az időszak azonban sokat segített abban, hogy átgondoljam, az önkéntes otthonlét és távolságtartás időszakában mik azok a tényezők, amik igazán hatással vannak a lendületünkre.

Győri- Nádai Réka írása

32 nap.

Ennyi ideje döntöttünk úgy a családommal, hogy a koronavírus-járvány helyzete miatt önkéntes karanténba vonulunk itthon, és a #maradjotthon kampány jegyében csak a legszükségesebb tevékenységek (bevásárlás és gyógyszertár) miatt lépünk ki az ajtón.  Ez az időszak nem csak az én életemben rendkívüli, és abban is biztos vagyok, hogy minden egyes embernek más kihívásokat tartogat: ebben a cikkben most a saját megéléseimről szeretnék mesélni nektek.

Kreatív alkotóként kiemelten fontos számomra az önfejlesztés, önismeret, ezért szeretek az élet meghatározó történéseire tanításként gondolni, és tudatosítani, hogy az adott esemény milyen folyamatokat indított el bennem, miben fejlődhettem általa. Ezért a szociális izoláció és a napirend változások megélésén túl az elmúlt 1 hónapban igyekeztem összeszedni azokat a dolgokat is, amik a nehézségek ellenére pozitívan alakították az életemet, és mára rutinná váltak. Most hármat mutatok meg ezek közül, röviden.

A koronavírus időszakában most aki csak teheti a szociális távolságtartás jegyében, és a #MaradjOtthon kampány kapcsán otthonról végez munkát. Nem csoda, hogy ebben a kihívásokkal teli, új helyzetben hatványozottan megugrott az online meetingek, beszélgető platformok iránti kereslet, a Zoom és a Microsoft Cloud felhasználóinak száma négyszeresére ugrott, a Microsoft pedig közel 800%-os növekedést jelentett be a napokban.*

Azoknál a munkahelyeknél, ahol megszokott volt ez a fajta online egyeztetési forma, ott valószínűleg rugalmasabban sikerül alkalmazkodniuk az új szituációhoz, azonban sokan csak alkalomszerűen vagy maximum kényszerűségből használták ezt az online, kétirányú kommunikációs csatornát a mindennapi kapcsolattartásra. A kollégák közötti kommunikáció minősége fontos munkahelyi tényező, így számos vállalat fektet most energiát abba, hogy a munkatársak ne csak elsajátítsák ezeknek a rendszereknek a működését, de nehézség helyett lehetőségként kezdjenek tekinteni rájuk.

Fontos az elején tisztáznunk, hogy egy Skype, Messenger vagy Zoom beszélgetés - legyen bármilyen sikeres is - nem képes a személyes jelenlétet pótolni, egyszerűen másra optimalizált, más lehetőséget biztosít. Az online társalgás teljesen másfajta figyelmet és részvételt követel meg tőlünk, így sokak számára közel sem egyértelmű, számos előre látott és nem látott kihívást rejteget. Vizsgáljunk meg közelebbről párat!

A napokban egyre elterjedtebben és felelősségteljesen vetjük alá magunkat a közösségi távoltartásnak, valamint az otthonról dolgozás meglepően bonyolult művészetének. Megvizsgáltuk már, hogy milyen gyakorlatias és előkészületeket igényel a home office, hogyan dolgozzuk fel a megváltozott élethelyzettel járó pszichés nyomást, hogyan alakíthatjuk úgy proaktívvá a viselkedésünket, hogy abból előnyt kovácsolhassunk ebben a helyzetben is.

Azonban a bezártsággal a közösségi élmények iránti igényünk cseppet sem csökken, sőt, most érezzük igazán, mennyire hiányoznak a személyes kapcsolatok és ingerek az életünkből. Több ügyfelünkkel beszélgettünk az elmúlt napokban, és számos helyen felmerült az aggodalom a korábban egyazon munkahelyen dolgozó csapatok kohéziójának várható meggyengülése miatt. Egyik napról a másikra felborultak ugyanis a megszokott rutinok, a kollégák nehezebben érik el egymást, többet kell várniuk egymásra, hosszadalmasabb a kommunikáció és a legnehezebb: eltűntek a személyes interakciók valamint az ezzel járó egymásra hangolódás, metakommunikáció.

Van azonban egy jó hírünk: a közösségi élményekről nem kell (és nem is szabad) teljesen lemondani, csak kissé át kell őket alakítani. Az időszakos közös meetingek megtarthatók az online térben is, a reggeli közös kávézás is megejthető, még ha ez bizonyos kompromisszumokkal is jár.

Fontos, hogy fenntartsuk a közösségi interakciókat, és alkalomadtán fejlesszük is ezeket, még akkor is, ha korlátozott lehetőségek állnak rendelkezésünkre. Sokszor használjuk a játékot, mint eszközt arra, hogy a munkahelyi közösségek összetartását erősítsük, és erről most sem kell lemondanunk. Ne mindig a munkáról és a tűzoltásról legyen szó: foglalkozzunk rendszeresen magunkkal is.

Ehhez 3 egyszerű játékot ajánlunk nektek, melyek mindamellett, hogy segítenek kissé ellazulni, fejlesztik a kohéziót, a problémamegoldást, mindezt szórakoztató keretek között.

Manapság a koronavírus járvány idején sokan találkozhattunk azzal, hogy milyen törékeny is tud lenni az egzisztencia. Életünk sok-sok ember mindennapi munkáján alapul, könnyen hihetjük azt, hogy ez természetes, ám most emlékeztetve lettünk rá, hogy közel sem az. Szinte egyik napról a másikra változott meg sok millió ember hétköznapi élete egy külső, fenyegető körülmény hatására.

De hogyan is cselekszünk az ilyen váratlan helyzetekben? Mi vezeti a gondolatainkat, magatartásunkat a megváltozott körülmények között, főleg krízis idején? Egyáltalán van ráhatásunk arra, ami körülöttünk történik, vagy csak a körülmények tehetetlenül sodródó áldozatai vagyunk?

Az Eureka Games csapatával jelenleg is azon dolgozunk, hogy ebben a helyzetben minél segítőbb gondolatokat és technikákat mutathassunk be. Aktuális cikkünk témájául ezért a reaktív és a proaktív hozzáállás különbségeit választottuk, és röviden bemutatjuk, hogyan érdemes huzalozni az elménket ahhoz, hogy aktív alakítói legyünk a saját sorsunknak.

A mostani időszak mindannyiunk életében kiemelten nehéz. Az önként választott karantén bezártsága, a közösségektől való távolságtartás (social distancing) magánya, a megváltozott munkakörülmények, elnapolt tervek és a betegségtől való félelem, aggódás sokunkat megvisel. Nem csoda hát, hogy erre válaszul a járványhelyzet beálltakor elözönlötték az internetet a lelkes, motiválni vágyó idézetek, humoros vírus-mémek és a pozitív gondolkodást istenítő cikkek, mintha a világ azonnal egyszerre szeretett volna minden befelé forduló ember hónalja alá nyúlni. 

De vajon mindenre megoldás az állandóan emlegetett pozitív mindset, azaz derűlátó gondolkodás?

Lélektanilag megviselő időszakokban érdemes megengednünk magunknak a kezdeti szomorúság és az életed eddigi körforgásának megváltozásával esetlegesen érkező “gyász” érzését, ugyanis ha ezt az első, fontos lépést kihagyjuk, gyakorlatilag csupán elfedjük majd a sebet, nem pedig meggyógyítjuk azt. Természetesen nem arra gondolok, hogy hagyjuk magunkat depresszív állapotba süllyedni, de érdemes távolságot tartani az agresszívan bíztató és felvidítani vágyó ismerősöktől is, mert egyik véglet sem segíti a helyzet elfogadását.

A hatékony munkavégzésről mindannyiunknak megvan a maga elképzelése. Néhányan magányos farkasként dolgoznak, egyesek roadshow-znak, míg mások (és ők vannak talán a legtöbben) csapatban szorgoskodnak. Megszoktuk, hogy az ideális körülmények rendelkezésre állnak, megfelelő munkahely és eszközök segítik azt, hogy a teendőinkbe koncentráltan elmerülhessünk.

Mi történik azonban akkor, ha ezek a tényezők hirtelen megváltoznak?

Nagyon sokan átéljük most ezt az új helyzetet: a körülmények ugyanis arra kényszerítettek bennünket, hogy az otthonainkban maradva dolgozzunk, és bizony autodidakta módon beletanuljunk a home office rejtelmeibe. Azonban ez nem szabad, hogy azt jelentse, hogy a csapatunkból és a munkahelyi közösségünkből is kiszakadjunk. Ha gyökeresen megváltozik egy körülmény, kovácsoljunk belőle előnyt, és ápoljuk azt, ami továbbra is megmaradt: jelen esetben a barátainkkal és kollégáinkkal való kapcsolódást.