A mostani időszak mindannyiunk életében kiemelten nehéz. Az önként választott karantén bezártsága, a közösségektől való távolságtartás (social distancing) magánya, a megváltozott munkakörülmények, elnapolt tervek és a betegségtől való félelem, aggódás sokunkat megvisel. Nem csoda hát, hogy erre válaszul a járványhelyzet beálltakor elözönlötték az internetet a lelkes, motiválni vágyó idézetek, humoros vírus-mémek és a pozitív gondolkodást istenítő cikkek, mintha a világ azonnal egyszerre szeretett volna minden befelé forduló ember hónalja alá nyúlni. 

De vajon mindenre megoldás az állandóan emlegetett pozitív mindset, azaz derűlátó gondolkodás?

Lélektanilag megviselő időszakokban érdemes megengednünk magunknak a kezdeti szomorúság és az életed eddigi körforgásának megváltozásával esetlegesen érkező “gyász” érzését, ugyanis ha ezt az első, fontos lépést kihagyjuk, gyakorlatilag csupán elfedjük majd a sebet, nem pedig meggyógyítjuk azt. Természetesen nem arra gondolok, hogy hagyjuk magunkat depresszív állapotba süllyedni, de érdemes távolságot tartani az agresszívan bíztató és felvidítani vágyó ismerősöktől is, mert egyik véglet sem segíti a helyzet elfogadását.

A hatékony munkavégzésről mindannyiunknak megvan a maga elképzelése. Néhányan magányos farkasként dolgoznak, egyesek roadshow-znak, míg mások (és ők vannak talán a legtöbben) csapatban szorgoskodnak. Megszoktuk, hogy az ideális körülmények rendelkezésre állnak, megfelelő munkahely és eszközök segítik azt, hogy a teendőinkbe koncentráltan elmerülhessünk.

Mi történik azonban akkor, ha ezek a tényezők hirtelen megváltoznak?

Nagyon sokan átéljük most ezt az új helyzetet: a körülmények ugyanis arra kényszerítettek bennünket, hogy az otthonainkban maradva dolgozzunk, és bizony autodidakta módon beletanuljunk a home office rejtelmeibe. Azonban ez nem szabad, hogy azt jelentse, hogy a csapatunkból és a munkahelyi közösségünkből is kiszakadjunk. Ha gyökeresen megváltozik egy körülmény, kovácsoljunk belőle előnyt, és ápoljuk azt, ami továbbra is megmaradt: jelen esetben a barátainkkal és kollégáinkkal való kapcsolódást.

Szeretjük, furcsálljuk, ismerjük is, meg nem is. Sok cégvezető számára paradox szitokszó, mások szerint a dolgozó felé tanúsított legnagyobb bizalom jele. Van hogy a cég maga javasolja, és adódik olyan helyzet is, amikor mi magunk tennénk meg mindent azért, hogy így dolgozhassunk.

Rengeteg tévhit, lehetőség és kérdés lengi körül az otthonról dolgozás fogalmát, ami néhány napja a járványhelyzet miatt világszerte és itthon Magyarországon is az egyik fő munkavégzési opcióvá vált. Otthonunk, ami eddig főleg magánéletünk színtere volt, most egyszerre válik a munkahelyünkké, szociális kapcsolataink korlátozott helyszínévé és kreatív életterünkké, ez pedig számos konfliktussal és feszültséggel fog járni

Az Eureka Games csapatával régóta foglalkozunk a home office munkavégzés opció kérdéskörével, és a jelenlegi társadalmi helyzetben szeretnénk egy cikksorozatot az útjára indítani, hogy sok érintett számára nyújthassunk segítséget.

“Létfontosságú, hogy az ember időnként olyasmivel foglalkozzon, ami nem létfontosságú.”
(Mérő László)

A legtöbb ember fejében a “munka” és a “játék” két tökéletesen ellentétes pólus, első látásra nehezen kapcsolhatók össze egymással. Ennek legegyszerűbb oka az a klasszikus paradigma, miszerint a munka nem lehet szórakozás, a játék pedig gyerekes/komolytalan dolog - miközben ma már számos kutatás értekezik arról, hogy miként fejleszti (és növeli meg ténylegesen) a szürkeállományukat a játék, hogy hogyan segíti kommunikációnkat, társas kapcsolódásunkat, oldja a stresszt, és most csak néhány tényleg alapvető pozitív hatását említettük meg. 

Ezzel párhuzamosan a szervezetek többsége keményen küzd a megfelelő munkaerő bevonzásáért és megtartásáért, így komoly előnyt élveznek azok a vállalatok, akik a játékosításon keresztül extra munkavállalói élményt és fejlődési lehetőséget kínálnak.

Mindannyiunknak van néha rossz napja, amikor nemhogy a munkatársainkkal, de legszívesebben önmagunkkal sem szívesen találkoznánk össze. Azonban akad néhány olyan igazán irritáló karakter, akik nem csak ma keltek fel bal lábbal. Közülük néhányról egy korábbi cikkünkben írtunk, ami az olvasói számokat tekintve óriási sikert aratott. 

Szeretnéd, ha holnaptól a kollégáid igazán jó fej munkatársakká változnának?

Sajnos csodát tenni még mi sem tudunk, azonban hiszünk abban, hogy a negatívan megélt irodai szokások és idegesítő tulajdonságok megélését enyhítő megoldás lehet, ha megpróbáljuk megkeresni az adott karakter pozitív oldalát is.

Tudjuk, hogy ez a szemléletváltás nem könnyű dolog, főleg ha egy adott munkatárs mindennap betüremkedik az aurádba, és a furcsaságaival kihoz a sodrodból, de most segítünk egy kicsit más oldalról is megvilágítani néhány irritáló kollégatípust, a személyes kedvenceinket.

Biztosan átélted már azt a szituációt, amikor egy kollégád megállít téged a folyosón, és egy mosoly kíséretében annyit kérdez: „Van egy perced?”. Amint elhangzik ez a kérdés, már tudod, hogy mire készülj: végeláthatatlanul hosszú beszélgetésre, mely sok-sok percig tart majd. Mivel azonban mindketten forgatjátok az „Irodai Nyelv Értelmező Kéziszótárát”, ezért udvariasan belemész a játékba, és csak annyit mondasz: „Persze!”.

A munkahely az egyik legnagyobb kommunikációs játszótér, ahol nap mint nap megfordulsz. Kiszolgálod az ügyfeleket, partnereket, egyeztetsz a munkatársainkkal a napi teendőkről, beszámolsz a főnöknek a projekt aktuális állapotáról, körleveleket küldesz és meetingeken ülsz.

És bár számtalanszor hallottad már, hogy az egyenes kommunikáció a leghatékonyabb, ezt a gyakorlatba ültetni nem is olyan egyszerű.

Elég egy konfliktuskerülő kolléga, egy passzív-agresszív felettes, és máris elő kell venned a dekódoló készülékedet, hogy megértsd, ténylegesen mit szerettek volna közölni veled.

Most megmutatunk 10 gyakori irodai klisét, melyet ha meghallasz, kezdj el gyanakodni!

Az emberi kapcsolatok alapját és gerincét a kommunikáció képezi, ami nem csak azért fontos a számunkra, hogy bennünket megértsenek, hanem azért is, mert mi is ezen keresztül értjük meg a körülöttünk lévő világot. Ebből következik, hogy ez egy olyan területe az életünknek, amit sosem tudunk eléggé profin csinálni, hiszen munkahelyi és magánéleti elakadásaink nagy része is kapcsolatteremtési problémákra, konfliktuskezelési és kommunikációs nehézségekre vezethetők vissza. 

A legtöbb munkakörben elengedhetetlen, hogy a kollégák eredményesen és empatikusan beszélgessenek egymással és az ügyfelekkel, vezetőként pedig kiemelten fontos, hogy az átadni kívánt üzenetet, mondanivalónkat megfelelően tálaljuk. 

Képzeld el, hogy ki kell állnod egy színpadra, és több száz szempár szegeződik rád, kíváncsian várva, mit szeretnél velük közölni. A teremben sűrű a levegő, a fények szembe világítanak és a mikrofon az első szavaknál gerjedve felsikít. A legtöbben már a gondolattól is lámpalázassá válnak és stresszt élnek át. Te is glosszofóbiás vagy?

A glosszofóbia a nyilvános beszédtől való félelem, sok kutató szerint ez a legelterjedtebb fóbia az egész világon. Az amerikaiak egyötöde biztosan ebben szenved, sőt, 2014-ben még ez a tünet vezette a Chapman Egyetem „Legnagyobb Félelmek” listáját. Nem csoda, hiszen a nyilvános szerepléssel járó lámpaláz olyan egészségügyi tünetegyüttest képes okozni, mely a szervezetet azonnal blokkolja, majd menekülésre készteti: megemelkedik a pulzus és a vérnyomás, fokozódik a verejték-kiválasztás, a száj kiszárad, az izmok pedig megfeszülnek, gyakran pedig még hányinger is társul az érzéshez. A szakembereknek van azonban egy jó hírük: ezt a fóbiát viszonylag könnyű legyőzni, hiszen undor nem társul hozzá, és az ember szociális oldalának erősítésével olyan pszichikai megerősítéseket lehet szerezni, melyek sikerélményt nyújtanak, így csökkentve a stresszt.

A nyilvános beszédtől való félelem legyűrésének legegyszerűbb (és leghatékonyabb) eszköze mégis a gyakorlás és a fokozatosság. Mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy az előadás közben a lehető legkényelmesebben érezd magad – ennek pedig alapfeltétele az, hogy az előadás maga is olyan legyen, mint Te.

Számos előadói technika és fogás áll rendelkezésre, melyben mindenki megtalálhatja azokat az elemeket, melyek hozzá igazán közel állnak – így válva igazán sikeres és elismert előadóvá.

Végtelen hosszúra nyúlnak a munkahelyi megbeszélések? A főnök megint órák óta a saját élményeiről mesél a lényeges információk helyett? A munkahelyünkön gyakran élhetünk meg hasonló szituációkat, így a céges prezentációk hatékonyságának érdekében ma egy olyan technikát szeretnénk bemutatni, amit népszerűsége ellenére itthon sokan még nem ismernek.

Te őszinte vagy a munkahelyeden?

A dolgozói elégedettség és wellbeing témakörét már többször körbejártuk, azonban van egy olyan területe a munkahelyi életünknek, amire valamivel kevesebb figyelem jut: ez pedig az őszinteség. Többségünk ugyanis a a cikk elején feltett kérdésre nemmel válaszolna, a Fierce múlt évi felmérése alapján legalábbis tízből nyolc kolléga nem mondta ki a munkahelyi, kritikus véleményét a kollégái és főnökei előtt, és 63%-uk döntött úgy, hogy inkább nem ad negatív visszajelzést vagy fejezi ki ‘egyet nem értését’ a munkahelyén. 

Az őszinteség néha nagyon tud fájni - de a fájdalom a fejlődés velejárója. - Csernus Imre