Győri- Nádai Réka írása
32 nap.
Ennyi ideje döntöttünk úgy a családommal, hogy a koronavírus-járvány helyzete miatt önkéntes karanténba vonulunk itthon, és a #maradjotthon kampány jegyében csak a legszükségesebb tevékenységek (bevásárlás és gyógyszertár) miatt lépünk ki az ajtón. Ez az időszak nem csak az én életemben rendkívüli, és abban is biztos vagyok, hogy minden egyes embernek más kihívásokat tartogat: ebben a cikkben most a saját megéléseimről szeretnék mesélni nektek.
Kreatív alkotóként kiemelten fontos számomra az önfejlesztés, önismeret, ezért szeretek az élet meghatározó történéseire tanításként gondolni, és tudatosítani, hogy az adott esemény milyen folyamatokat indított el bennem, miben fejlődhettem általa. Ezért a szociális izoláció és a napirend változások megélésén túl az elmúlt 1 hónapban igyekeztem összeszedni azokat a dolgokat is, amik a nehézségek ellenére pozitívan alakították az életemet, és mára rutinná váltak. Most hármat mutatok meg ezek közül, röviden.
Tej, Tojás, Paprika - Tudatosság a konyhában is
Mivel kevesebbet lépek ki az ajtón, és a boltokban is a lehető legkevesebb időt töltöm a fertőzésveszély miatt, ezért sokkal jobban átgondolom, hogy mire van valójában szükségem. Eddig is híve voltam a lista alapján történő vásárlásnak, - ami segít elhagyni a felesleges ácsorgós “mit is akarok venni?” perceket, és rengeteget spórol nekem - de most hatványozottan átgondolom, hogy milyen alapanyagokat pakolok a kosaramba.
Pozitív: Ez a fajta tudatos tervezés segít abban is, hogy a felhalmozós pánikot elkerüljem: annyit veszek, amit fel is használok majd a következő időszakban. Így nem kell kidobálnom a megromlott, feleslegesen vásárolt ételeket, másoknak is maradnak dolgok a polcon, felelősen tudom megtervezni az étkezéseinket, és nem utolsó sorban: a maradék alapanyagok kombinálása remek lehetőséget nyújtott arra is, hogy rengeteget fejlődjek a mindennapi főzés terén.
A magány nem feltétlenül ellenség
Elég, ha a Pókember mindig barátságos és közkedvelt, nekem jár egy kis privát szféra. Érdekes módon amióta az időm 100%-át a családommal töltöm, sokkal kevesebbet posztolok magamról, és kevésbé vágyom a telefonom nyomogatására is. Nem mondom, hogy nem hiányoznak nagyon a barátaim, online kávézunk is velük nem keveset, de számomra az digitális beszélgetés nem valódi kapcsolódás, még akkor sem az, ha most ez az egyetlen lehetőségünk. Így a kevés is elég belőle.
Pozitív: Furcsa módon a szociális interakcióknak a találkozás nélkül sem vagyunk hiányában, munkahelyi call-ok, virtuális összecsődülések, online házibulik és egymásra köszönések... én sokszor úgy érzem még sok is van belőle ebben az egyébként kissé befelé forduló időszakban. Van olyan kollégám, akit többet láttam az elmúlt 1 hónapban, mint előtte 1 évig.
Az én állandóan csacsogó, pezsgő személyiségem mostanában kifejezetten hálás a nyugis percekért, és a csendes magány sem az ellenségem, sőt a 2,5 éves kisfiunkkal átpörgött nap után komoly megváltás tud lenni. Ez az időszak megtanított arra, hogy engedjem meg magamnak a pihenést, így a kezdeti ide-oda kapkodó messenger-hívások helyett ma már valóban “jelen” tudok lenni egy megbeszélésen, még akkor is ha az az éterben történik.
Belső és külső határok - Milyen nap is van ma?
Az elmúlt egy hónapban mindegyikünk átélt már legalább egy olyan szituációt, ami erős alkalmazkodást kért tőle az új, kialakult helyzethez. Személyiségfüggő, hogy melyikünk milyen gyorsan képes kaméleonként alkalmazkodni a hirtelen szűknek tűnő külső környezethez, az otthonunk falai között azonban most lehetőségünk adódik kihasználni az eddig rejtett lehetőségeket is.
Jógázás a konyhában, irodasarok berendezése otthonra, a ház hátsó udvarának lomtalanítása és felfedezése, a kedvelt úticélok helyett magányosabb erdei séták… mindenkinek máshol húzódnak meg ezek az új, láthatatlan határok, amiket azonban nem csak kívül, de belül is újra kellett huzalozni.
A karantén alatt az egyik első tapasztalásom az volt, hogy a napok elkezdtek összemosódni, és az idő egyébként is elvont fogalma még absztraktabb lett. Vállalkozóként eddig is szabad időbeosztásban dolgozhattam, ez azonban nem azt jelentette hogy pihenésből álltak volna a járvány előtti napjaim: inkább a 0-24-es készenlét jellemzett a lustulás helyett.
Pozitív: Ebben az új helyzetben azonban a hétvége szinte teljesen eltűnt a szótáramból, és simán dolgozom a vasárnapi ebéd után és szombat éjjel is. Cserébe észrevettem, hogy nem véletlenül választom az elsőre furcsának tűnő időpontokat: elkezdtem jobban odafigyelni arra, hogy mikor vagyok éber és inspirált, ezért amikor dolgozom, akkor 100%ban a munkámra koncentrálok, és nem érzek bűntudatot akkor, amikor a családommal töltöm az időt. Ezeket a tudatos határokat a munka és a magánéletem között valójában életemben először sikerült meghúznom. Befelé figyelést, és extrém rugalmasságot kért, hogy kisgyermekes édesanyaként időmenedzsmentből ninja szintre képezzem magam, azonban most már könnyebben veszem az akadályokat.
Számotokra milyen tanításokat hordozott ez az első karantén-hónap?
A Home Office cikksorozatunk továbbra is folytatódik, hasznos tippekkel és szakmai segítségnyújtással állunk rendelkezésetekre. Ha úgy érzed jól jönne némi kezdő iránymutatás és támogatás, vagy csak szívesen beszélgetnél az új helyzetről szakképzett coach kollégáinkkal, keress bennünket bizalommal!
Szerző: Győri- Nádai Réka
fotó: Freepik - jogtiszta tartalom
