
A Mesterséges Intelligencia (MI) térnyerése korunk egyik legfontosabb kérdéseit veti fel, különösen azokat, amelyek az emberiesség és az automatizáció határán helyezkednek el. Azonban, miközben a technológia számos területen javíthatja és elősegítheti életünket, néhány kulcsfontosságú tényezőt még mindig az emberi feladatnak kell megtartanunk.
Digitalizált kísértetjárás?
Lehet-e szellemi tulajdona valaminek, aminek voltaképpen szelleme sincs? Az egyik ilyen fontos terület tehát a szerzői jogi kérdések kezelése. Míg az MI képes lehet az adatok elemzésére és tartalom létrehozására, a szerzői jogi védelem érzékeny kérdés marad, hiszen a mesterséges intelligencia létező forrásokból táplálkozik és alakítja igényünknek megfelelőre. Tekinthetünk erre úgy, mint egy gépies, generált montázs. A Quibit egy cikkében „sztochasztikus papagájként” hivatkozik az MI-ra, hiszen előre betanult szavakat, mondatokat próbál jó környezetben elhelyezni, de leginkább megjósolni, mire is gondolt a költő- azaz mi, a felhasználók. Az emberek kreativitása, művészete és egyedi gondolatai olyan értékeket hordoznak, amelyeket az MI sosem képes teljesen reprodukálni. Fontos tehát, hogy a jogi keretek megfelelően védjék az emberi alkotásokat, és garantálják az alkotók jogait.