Újabb év vége, újabb céges évzáró rendezvény, újra forog a régi lemez. A hagyományokat ápolni kell, a sikereket megünnepelni, elvárja ezt a vezetőség, számítanak rá a munkavállalók.

Ismerős gondolatok? Mégis mintha kissé megfáradtunk volna már a kötelező körök futásában, és ezen nincs mit csodálkozni. 2020 óta a krízisből krízisbe lépkedünk, és bár számtalan kisebb-nagyobb győzelmet arattunk, valahogy mindig ott lebeg a fejünk felett a következő sötét felhő, ami elveszi a siker ízét.

Ebben a helyzetben pedig jogosan fogalmazódik meg az (ön)kritika: az év végi ünneplésnek tényleg itt a helye? Helyes erre félretenni pénzt, ahelyett, hogy jutalom formájában közvetlenül odaadnánk a kollégáknak? Jó képet mutatunk magunkról, ha ünneplünk, miközben nehéz időket élünk, vagy éppen fordítva: nem férne már ránk egy kis közös megerősítés a fárasztó hétköznapok lezárásaként?

Mind kínzó kérdés, és nincs is rá jó vagy rossz válasz. Azzal, hogy ezeket a kérdéseket megfogalmazzuk, máris sokat teszünk azért, hogy a szervezetünk kultúrájára figyelmet fordítsunk, és a kollégák szempontjait figyelembe vegyük. Mert mit is várhat el a munkahelytől elsősorban az ott dolgozó, mint azt, hogy fontosnak érezze magát, meg legyen becsülve és értelme legyen annak, amit csinál?

Ezt pedig szem előtt tartva érdemes egy kicsit megállni, és közösen, együtt felidézni azokat a pillanatokat, közös sikereket, nehéz helyzeteket, egymásért kiállásokat, feloldott konfliktusokat, melyekértelmet adnak a munkánknak, és amelyeket mind egy közös cél érdekében tettünk vagy éltünk át.

Van tehát helye megállni és ünnepelni, még akkor is, ha nehéz időket élünk? Természetesen van, de nem mindegy miért, mikor és hogyan tesszük ezt.

 Miért szervezzünk közös programot?

Az első és legfontosabb kérdés - ha pedig erre nem találjuk a választ, ne is lépjünk tovább. Nem baj, ha nem találjuk a miértet, nem találjuk a célt, ekkor a legfontosabb, hogy először ennek megkeresésébe vonjuk be a szervezetet.

A cél ugyanis akkor telik meg értelemmel és válik közös céllá, ha nem egy helyről jön, hanem magából a munkahelyi közösségből. A munkavállalóknak ugyanis nem a folyamatos változásokból és célkitűzésekből van elege, hanem abból, hogy mindez a fejük felett történik. Vonjuk hát be őket, és adjunk ennek egy olyan formát, melyben mindenki egyenrangúnak érezheti magát. Ha mindennek év végén adunk keretet, akkor tegyük ezt úgy, hogy ne csak 2023-ra tekintsünk vissza, hanem határozzuk meg 2024 céljait: hová és hogyan fogunk együtt eljutni.

Ne csak arra használjuk tehát a következő közösségi eseményt, hogy megdícsérjük egymást, hanem arra is, hogy köszönetet mondunk és megosztjuk egymással az elvárásainkat, kérdéseinket és vágyainkat. Nincs is jobb közösségformáló erő a közösen elérendő célnál.

Mikorra szervezzünk közös programot?

Fontos egyáltalán, hogy mikor gyűlik össze az egész csapat? A közösségépítő események időzítésének igenis van szimbolikus jelentősége, melyhez elvárások sora kapcsolódik. Év végi rendezvény? Akkor visszatekintünk, sikereket ünneplünk és megnézzük, hogyan teljesítettünk. Év eleji esemény? Akkor pedig a jövőbe nézünk, az előttünk lévő célok és kihívások felé, és azt nézzük, mit akarunk teljesíteni.

A szervezeti ceremóniák egyre inkább kitolódnak év elejére, és bármennyire is a kényszer szülte eleinte ezeket a megoldásokat, annál népszerűbbek és elterjedtebbek lettek. A megszokott év végi agendák mellett ugyanis egy további üzenet is megfogalmazható a dolgozók felé: az, ahogyan bátorítjuk őket a jövőbe tekintve. Ezzel nemcsak megerősítjük a szerepüket és értéküket a szervezeten belül, hanem motivációt és lelkesedést is adhatunk az újabb évhez, újabb kihívásokhoz.

Ráadásul az év vége és az évkezdet azon kevés alkalmak egyike, amikor a vezetőknek lehetőségük nyílik arra, hogy üzenetet közvetítsenek az egész közösségnek. Egy csoportos gokart? Izgalmas. Egy terülj-terülj asztalka? Impresszív. Egy vezetői előadás és kitüntetések átadása? Szép gesztus. De ne szalasszuk el a lehetőséget, hogy inspirálhatjuk is a munkahelyi közösséget!. Teremtsünk inkább egyedi élményt, vázoljunk egy meggyőző jövőképet, tűzzünk ki egy lelkesítő célt, és erősítsük meg azokat a dolgokat, amik igazán egyedivé tesznek minket a versenytársak között és az ügyfelek szemében.

Hogyan szervezzünk közös programot?

Ha megvan a miért és megvan a mikor, ráfordulhatunk arra, mi a legjobb módja a sikerek közös ünneplésének. Sokkal könnyebb lesz megtalálnunk a formát, ha már tudjuk a válaszokat az előző kérdésekre: olyan módon adjunk helyt az eseménynek, amely támogatja a célt, az üzenetet, és a kollégákat helyezi előtérbe. Azzal már nem lőhetünk mellé, ha a munkatársakat megkérdezzük, mit szeretnének - és ne féljünk szembenézni azzal, ha esetleg az a válaszuk, hogy semmit. Ilyenkor emlékezzünk meg arról, hogy egyenként hogyan járultak hozzá a jelenhez és a jövőhöz.

Az évvégi / év eleji rendezvények kiemelt formája lehet, ha közös élményeket gyűjtünk, és erősítjük a kapcsolatot a kollégák között. Egy networking program például olyan hosszan tartó kötelékeket alakíthat ki, melyek nemcsak az este végéig tartanak , hanem megalapozzák az új év együttműködéseit. Megint mások a játékos versenybe oltott történetek hívei, ahol a közösség együttes erővel kerekedhet felül egy világot fenyegető rejtélyes zseni ármánykodásain, vagy a szupererejük felfedezésével élhetik át a hőssé válás útját. De remek közösségépítő ereje lehet a humoros önreflexiónak, a munkánkon és nem is annyira hétköznapi mindennapjainkon való felhőtlen nevetésnek.

A legfontosabb azonban, hogy megteremtsük azt az érzést, hogy együtt vagyunk, számítunk egymásnak és számítunk egymásra. Hogy van miért közösen előre tekintenünk.

Tegyünk hát felkiáltójelet a kérdőjelek évének végére!