Mi lenne, ha a karrierünket nem a „meg kell felelni” kényszere, hanem az erősségeink mentén építenénk fel? Ha nem a gyengeségeinkre fókuszálnánk, hanem abba fektetnénk az energiát, ami már eleve adottságunk – és természetesen jön? Az erősségszemléletről többször írtunk már blogcikkeinkben, és most a GameChangers Podcastunk egyik epizódjában is felmerült a vezetői szerep és kompetitív személyiség munkahelyi jelenlétének témái mentén.

Vendégünk ezúttal Bánhalmi Kata, a Skillcom ügyvezetője és a Skilltrade üzletfejlesztési vezetője volt, aki saját szakmai útján keresztül mesélt az önazonosság megtalálásáról vezetői szerepben és az adottságaink megismerésének fontosságáról. 

Született vezetők – vagy tanulható út?

Gyakori tévhit, hogy vezetőnek születni kell. A kutatások szerint csupán a lakosság 10%-a rendelkezik természetes vezetői kvalitásokkal. A hagyományosan vezetőknek tulajdonított képességek megfelelő támogatással ugyanis elsajátíthatóak. Az igazi kihívást az jelenti, hogy a magunkkal hozott képességeket, hogyan tudjuk a vezetői szerepben kiaknázni. Bánhalmi Kata is úgy látja, hogy nem a pozíció tesz valakit vezetővé, hanem az a tér, amit maga körül teremt: bizalom, tiszta kommunikáció, közös irány.

„Én azt gondolom, hogy ma senki nem születik minden helyzetben jól működő vezetőnek, hanem egészen egyszerűen a legfontosabb feladat ma az vezetőként, hogy tudjuk magunkat részben képezni. Tudatosítani magunkat abba az irányba, hogy az embereknek nagyon nagy szüksége van arra, hogy egy megbízható és jó közegben legyenek, hogy jó emberi kapcsolatok vegyék körbe őket. Szerintem ez a legnagyobb vezetői felelősség, hogy ezt a teret, meg ezt a légkört megteremteni a csapattársaknak, akikkel együtt dolgozol, hogy ők azt érezzék, hogy számíthatnak arra, aki vezeti őket, és hogy az az irány, amifele mennek közösen az egy közös irány, aminek ismerik a céljait, ismerik az odavezető utat, tudják a játékszabályokat, tudják benne a saját feladatukat.”

Ehhez azonban először magunkkal kell tisztában lennünk. Mert amíg nem látjuk tisztán önmagunkat, addig mások irányításában is könnyen eltévedhetünk.

Egyensúlyban az erősségeinkkel: Kompetitív szellem újragondolva

Az erősségszemlélet lényege nem csupán az, hogy a gyengeségeink helyett a figyelmünket a természetes adottságinkra irányítjuk, hanem az is, hogy felismerjük: mikor tudjuk ezeket a képességeket igazán kibontakoztatni – de mikor fordulhatnak akár a visszájukra, ha túlzottan ragaszkodunk hozzájuk és nem a megfelelő helyzetben alkalmazzuk őket. Bánhalmi Kata, mint örök versengő típus, bár sokáig úgy érezte ez az erőssége motiválja és hajtja előre minden helyzetben, egy váratlan hobbi, a muay thai boxban szerzett tapasztalatai ébresztették rá, hogy igenis vannak olyan szituációk, amikor jobb visszavonulót fújni. 

„Ráébresztett, hogy ne azért csináljak valamilyen tevékenységet, hogy megnyerjek valamit, hogy én legyek a legjobb, hogy még többet csináljak, hanem csak élvezzem azt, még akkor is, hogyha nehéz akkor is, hogyha fáj, akkor is, hogyha valami nem jön össze, és azt hiszem, hogy a küzdősport tanította nekem. Megértettem, hogy sokkal nagyobb csendre van szükség belül, hogy valóban tudjál figyelni a másik emberre.” – fogalmaz Bánhalmi Kata.

Érdemes feltenni nekünk is a kérdést: tudatosan használjuk erősségeinket, vagy azok csak berögzött működésmódként vannak jelen a mindennapjainkban!

Önazonosan a vezetői szerepben 

A vezetői szerep nemcsak lehetőség, hanem komoly kitettség is – stresszel, felelősséggel és folyamatos döntési helyzetekkel jár. Ahhoz, hogy ebben a pozícióban hosszú távon is helyt tudjunk állni, elengedhetetlen, hogy önazonosan működjünk, és tisztában legyünk azzal, mi az, ami számunkra valóban fontos. Az önismeret az a pajzs, ami megvéd a kételyektől, és segít felismerni merre induljunk tovább. Akár újratervezésről, elengedésről vagy akár szerepváltásról legyen szó, az önazonos válasszal nemcsak magunknak, de a szervezetünknek is jót teszünk. 

„Olyannal is találkozom, hogy például jön egy cégvezető, és azt mondja, hogy ’na ezt a céget szeretném fejleszteni’. Viszont 2 óra beszélgetés után kiderül, hogy ő nagyon el van fáradva, már nem is nagyon akar dolgozni. Ilyenkor pedig nem lehet az a válasz, hogy akkor ne fejlesszük a céget, hanem az, hogy találjuk meg az ő szerepét ebben meg úgy, hogy a céget lehessen fejleszteni, de úgy, hogy ő nem rokkan bele. Ezeket például a megkeresés legelején tisztázzuk, hogy tényleg kinek mi lesz ebben a szerepe.” – összegzi gondolatait Bánhalmi Kata.

A valódi vezetői jelenlét, tehát nem arról szól, hogy mindig a frontvonalban vagyunk, hanem arról, hogy felismerjük, mikor, milyen téren van ránk szükség . Amikor stabil belső alapokra építkezünk, az iránytűnk nem csak bennünket vezet – másoknak is kapaszkodót ad. 

Ha érdekel, mit tehetünk még az önazonos karrierépítésért, hallgasd meg legújabb podcast adásunkat, amelyben Bódi Gabi beszélgetett Bánhalmi Katával! Keresd a legfrissebb Game Changers epizódot Youtube-on!