Igen! Játékos én benned és bennem is van. Ugyan úgy, mint bármilyen más szituációban, egy csapatépítő során is megfigyelhetőek különböző típusú emberek, különböző hozzáállással. Vannak, akik talán első ránézésre igencsak messze állnak attól, hogy igazán élvezni tudják a játékot. De még belőlük is könnyedén lehet igazi játékost faragni. Hogy mégis hogyan?

Felnőttből lelkes gyerek

Egy csapatépítő esemény remek segítség lehet, hogy a kollégák kiléphessenek a mindennapi mókuskerékből. Egyes játékok meghatározott témáiban egy-egy konkrét szerepet kell betöltenie a játékosoknak. Ez a kiindulási pont, illetve 1-2 kellék segít a játékosoknak, hogy könnyebben beleéljék magukat a szerepbe és a szituációba. Tapasztalataink azt mutatják, hogy ha akár csak külső kiegészítők hatására is, de szerepet vesz fel az ember egy játék során, sokkal hamarabb omlanak le a kollégák közti falak, vagy épp belső gátak és így nyitottabbak lesznek az élményekre.

Vannak azonban olyanok is, akik nehezebben hangolódnak rá a játékra és válnak eggyé a csapattal. Nézzük most őket.

Milyen archetípusokat lehet könnyen felismerni?

Túsz

Ő az a kolléga, akiről az első 5 percben lerí, hogy szívesebben csinálna bármi mást ahelyett, hogy egy csapatépítőn vesz részt. A túsz archetípust nagyon könnyű játékossá átformálni, csupán meg kell mutatni neki, hogy ami rá vár, az valójában jó dolog. Számára általában elég 10-15 perc a feloldódásra, aztán elsőként ér oda a játékvezetőhöz, hogy elkészült a feladattal. Így válik a túszból lelkes résztvevő.

Ellenséges

Az a résztvevő, aki nem passzívan, hanem feltűnően, hangosan tiltakozik az egész esemény ellen. Közte és a túsz között az a hasonlóság, hogy a többiek jókedve, lelkesedése, és a történések jó hangulata akaratlanul is beszippantja, és ő is a társaság részévé válik. A tússzal ellentétben azonban fontos, hogy őt nem szabad megpróbálni meggyőzni, csak hagyni kell, hogy a többiek hassanak rá, így komfortzónán belül tartva találja meg azt a játékban amiért valóban tud lelkesedni.

Kompetitív

Ő az, aki minden áron győzni szeretne, mert számára minden játék egy verseny is egyben. Nehezebben dolgozik csapatban, de ez akár jó is lehet. Ez akkor érdekes, amikor a játék kifejezetten kooperatív és a játékosnak lehetősége sincs egyedül tovább haladnia. Ekkor kimondottan saját magával kell megküzdenie, azonban lelkesedése előre lendítheti az egész csapatot is. A kompetitív játékos segíteni kell, hogy az energiáit a csapat előre mozdítására csatornázza, de utána ő lehet a motor, ami akár az egész játékot hajtja.

A rossz vesztes

Az ilyen ember számára elfogadhatatlan, ha nem ő nyer. A veszteséget képtelen elfogadni, és bármit megtesz, hogy bebizonyítsa igazát. Hogyan lehet ő is győztes? Úgy, hogy ha megérti, hogy a játéknak egyáltalán nincs győztese vagy vesztese, vagy, hogy nem ő veszített, hanem más győzött. Az ilyen típusú emberekkel animátorként nem árt többet foglalkozni, hogy megértse a saját élményeit, nem valaki mással szembe helyezkedve kell tudnia értékelni. Segítsünk átkeretezni a tapasztalatokat, hogy valóban jó élménnyel távozhasson a programról.

Mindenki egyenrangú

Egy másik komoly kérdés lehet a főnök, vezető hozzáállása egy csapatépítőhöz. Való igaz, hogy nem illik mindenkire a leírás, de aki az esemény során is főnökösködni akar, az nem hagyja a többieknek, hogy élvezzék a játékot. Őt rá kell döbbenteni, hogy hiába képzeli magát éppen abban a szituációban is vezetőnek, a játékot és az eseményeket nem ő irányítja. Emellett le lehet terhelni olyan szinten feladatokkal egy játék során, hogy eszébe sem jut, hogy ő főnök akar lenni. Be lehet őt is vonni a csapat egyenrangú részeként, ha egy játéknak vannak kiegészítői, akkor ő is nyugodtan választhat magának egyet a kollégákhoz hasonlóan.

Mit él át a csapat a játék után?

Számunkra egy újabb apró győzelemnek számít, ha a játékosok számára nehéz elhagyni a csapatépítő helyszínét. Előfordul, hogy egyes résztvevők lelkesedése nem lankad, szívesen maradnának beszélgetni, illetve érdeklődnek további játékok felől is.  Ilyenkor tudjuk, hogy az élmény még mozgatja őket, és azt hiszem ez a legfontosabb. A csapatépítő akkor éri el igazán a célját, ha az nem csak a kezdete és vége között hat a játékosokra! Érdemes lehet akár a programot követően egy feldolgozó beszélgetést tartani, hogy ki mit visz haza a játékból. Többször szoktam mondani, hogy egy jó csapatépítő a fejlesztés előszobája. Először a bizalmat kell megteremteni a felek között, hogy a közös munka gördülékenyebb lehessen, erre pedig a játék egy kiváló eszköz. Számunkra remek visszajelzés, hogy vannak visszatérő csapataink, akik újabb és újabb játékokat szeretnének kipróbálni rajtunk keresztül.

További csapatépítő tippekért kövesd Bárány Gergőt LinkedIN-en!