Az év egy jól körülhatárolható részében, egészen pontosan októbertől a karácsonyt megelőző péntek estig tombol a munkahelyek körében a csapatépítési láz. Ekkor esnek egybe az utolsó negyedéves bónuszok az év végi lazításokkal és a kötelező céges karácsonyi ajándékozó körrel.
Mindenki, de tényleg szinte mindenki ekkor szeretné “építeni a csapatot” - mintha ez csak egy akciószerű esemény lenne, melytől azt várjuk, hogy ez az egy alkalom ténylegesen eggyé kovácsol bennünket.
Számos téves berögződés jellemző erre az eseményre:
Ügyfél, aki félreérti a csapat összekovácsolásának folyamatát: “Elég egyszer csapatépíteni évente, az úgyis kitart jövő év végéig.”
Ügyfél, aki kreatív / költséghatékony módon szeretne jutalmazni: “A munkatársak minden bónusznál jobban várják a csapatépítőt, a pénzbeli bónusz úgyis olyan személytelen.”
Ügyfél, aki kötelezően letudandó körként tekint rá: “Még maradt az éves keretből, amit mindenképpen el kell költeni...”
Ügyfél, aki nem érti az “építés” kifejezést a szóösszetételben: “Vigyük el a kollégákat enni, és rúgjunk be jól együtt!”
Végül az ügyfél, aki a csapatépítés koncepcióját összekeveri a bazári szórakoztatással: “Hívjunk egy bűvészt, menjünk el gokartozni, de ha Géza felborul, nem fogjuk munkahelyi balesetnek elismerni!’
Félreértés ne essék: mi az Eureka Games-nél úgy gondoljuk, hogy a csapatépítő aktivitások nemcsak fontos események a munkahelyek életében, hanem többként is tekintünk rájuk.
Valljuk, hogy egy munkahely az ott dolgozó EMBEREKtől lesz igazán jó. Azok a munkatársak, akik empatikusak, segítőkészek és kiegyensúlyozottak, olyan légkört teremtenek, ahol a közös munka nemcsak hatékony, de könnyű és ne adj isten élvezetes is. Ezt a légkört azonban építeni és ápolni kell, és ennek egyik kézenfekvő eszköze a jó csapatépítő aktivitás.
Azonban most nem célunk elhessegetni a csapatépítéseket körüllengő tévedéseket, inkább bemutatjuk pár konkrét, személyes példánkon keresztül, hogy néhány egyszerűnek tűnő csapatépítő program milyen összetett hatással lehet egy szervezet mindennapjaira.
VEZETŐI KIVÁLASZTÁS EGY JÁTÉKOS ESEMÉNY SEGÍTSÉGÉVEL
Van egy viszonylag kis létszámra, 8-16 főre optimalizált, egymás jobb megismerésére fejlesztett programunk. A “Nem félünk a farkastól” című a játékban a résztvevők egy asztalt kényelmesen körbe ülve beszélgetnek egymással. Céljuk, hogy rájöjjenek egymás “titkos szerepére”, ami a csapatépítő játék kezdetén kártyahúzással dől el. Megpróbálják úgy irányítani a társalgást, hogy eltereljék magukról a gyanút, és apró jeleket keresve felkutassák maguk közül a “vérfarkas” társukat. A résztvevők a program során a taktikai érzéküket és az emberismeretüket is próbára teszik.
Év elején egy nagy európai biztosító társaság magyarországi részlege azzal keresett meg minket, hogy ennek a játéknak a felhasználásával segítsünk nekik a vezetői kinevezésekhez kapcsolódó döntések meghozatalában. A 3 órás játékot követően a játékvezető és a szakmai segítőnk egy konzultációt tartott a megrendelő partner játékon is részt vevő képviselőjével a program során tapasztakról.
A szervezetek személyi és HR vonatkozású döntéseinek meghozatalakor kiemelt súllyal esik latba a jelölt személyiségben rejlő képességek felismerése és felszínre hozatala. A “Nem félünk a farkastól” című játékkal elértük, hogy a résztvevők számára, nem interjú-, vagy vizsgahelyzetben érezték magukat, sőt apró szerepjátékos elemekkel a személyiségük észrevétlen megnyílását is lehetővé tettük.
A játék során a résztvevők különböző taktikai szerepeket vesznek fel, ezek egy részét megkapják (‘kinevezés”), más szerepeket azonban egymás között osztanak fel. A kooperációra épülő kihívás során rengeteg olyan helyzetbe hozzák egymást a játékosok, melyben a példa szerinti vezetői attitűdök könnyen és természetesen mutatkoznak meg.
Fontos szerepet kap a kommunikáció, az empátia, a figyelem, sőt a feladatok kiosztása vagy a konfliktusok kezelése. További előnye a játéknak, hogy nem külső résztvevőkkel (HR vagy szervezetfejlesztők) zajlik a szimuláció, hanem eleve azzal a csapattal, akikkel a programot követően is közösen dolgoznak tovább.
EGYÜTTMŰKÖDÉS FEJLESZTÉSE ÉS KÖZÖSSÉGI TUDAT ERŐSÍTÉSE A LAKATLAN SZIGETEN
Szintén idén dolgoztunk együtt egy budapesti egyetem 30 fős háttérosztályával, ahol bár a kezdeti cél mindössze az “éves fennmaradó tréningkeret minél ésszerűbb elköltése” volt, ám a későbbi visszajelzések alapján ennél jóval többel távoztak a munkatársak.
“Az Elveszett Sziget” egy munkanap idejébe ágyazott szimulációs kalandjáték. A résztvevők egy hajószerencsétlenség szerencsés túlélői, akik a baleset után egy szigeten kötnek ki. Túlélésük záloga, hogy felismerjék lehetőségeiket, rejtett képességeiket, és azokat kiaknázva, közös munkával egy élhető rendszert alakítsanak ki, ameddig meg nem mentik őket. A játék a résztvevők közötti kommunikációt és együttműködést serkenti, miközben közelebb hozza őket egymáshoz - ezt ígérjük, se többet, se kevesebbet.
Tudjuk, hogy egy tréningnap alatt nem lehet a világot megváltani, és nem lehet komplex fejlesztéseket megvalósítani. A szimulációs tréningjeink célja azonban nem is ez, hanem a további fejlődésre való élőkészítés:
Segítségükkel a különböző személyiségek könnyebben megnyílnak, az eltérő generációk megtalálják a közös hangot, és egy száraz tananyag gyakorlatba ültetésére is tökéletesen megfelelnek.
Itt is igaz, ami a narratíva-vezérelt programjainknál tapasztalható: a résztvevők egy biztonságos környezetben tesztelhetik a képességeiket, a kommunikációs technikáikat és odafigyelés mellett csiszolódhatnak össze.
A játékos tréningeket remekül kiegészítik a rövid, intenzív, de mégis interaktív workshopok, ahol az elméleti tudásanyag találkozik a játék során gyakoroltakkal, így mélyítve a tanulás folyamatát.
NETWORKING A NAGY GATSBY TITKOS FOGADÓJÁBAN
Novemberben az ország egyik vezető energiaszolgáltatója konferenciát tartott a HR területen dolgozó vezető kollégáinak. 120 fő vett részt a több napos szakmai eseményen, és bizony szükségük volt egy kis feloldódásra az intenzív napközbeni programokat követően. Azonban a cél nem csak a lazítás volt, hanem az is, hogy a kollégák (akik az ország minden szegletéből jelen voltak) lehetőséget kapjanak arra, hogy köteletlenül, nem feszengve kissé megismerjék egymást. Itt jöttünk mi, és a titkos “Glamúr Lokál” fogadónk a képbe.
A Glamúr Lokál egy látszólag egyszerű, pontszerző csapatverseny, melynek atmoszférája az 1920-as évek szesztilalmi időszakát idézi meg: számtalan kellékkel is készülünk (tollboák, hózentrógerek, csokornyakkendők, kalapok…), hogy egy könnyed beöltözéssel is lazítsuk a hangulatot.
A játék első felében vendégeink apró, gyors és könnyű feladatokat teljesítenek, melyek végrehajtása szimultán és kötetlenül zajlik, így a résztvevőkön nincsen szereplési kényszer.
Jelszó: semmi sem kötelező!
A program egy partijáték, így a hangulat egy külső szemlélő számára egy kellemesen pezsgő “házibulit” idéz meg. A lényeg azonban belül zajlik: a résztvevők olyan networking feladatokat teljesítenek egymás között, mellyekkel egyrészt jobban megismerik egymást, másrészt folyamatosan emlékeket és élményeket gyűjtenek - a legtöbb feladat “megörökítődik” fotón vagy szelfiken is, így a programot követően is könnyen felidézik a játékostársaikat és a későbbiekben már nyitottabban közelednek egymáshoz.
Nagyon jó érzés, amikor napokkal a programot követően olyan visszajelzéseket kapunk, hogy az egymásnak ismeretlen kollégák között akár barátságok is szövődtek, könnyebben megkeresik egymást munkahelyi kérdésekkel is, és egy bizalmi légkör kialakulásával a közös munka is hatékonyabbá válik.
Mindehhez pedig akár annyi is elég, hogy egy interaktív játék közben pár percre, de egymás szemébe néztek és könnyedén nyitottak egymás felé.
A VÁLLALATI KULTÚRA SZÖVETÉT AZ OTT DOLGOZÓK KÖZÖTTI KAPCSOLATOK ADJÁK. HA A SZÁLAK ERŐSEK, A SZERVEZET RUGALMAS ÉS ELLENÁLLÓ LESZ. HA EZEK A SZÁLAK GYENGÉK, (VAGY KI SEM ALAKULTAK) A HÁLÓ ELŐBB-UTÓBB FELBOMLIK.
I SEGÍTHETÜNK EZEN KAPCSOLATOK MEGERŐSÍTÉSÉBEN. ITT TUDSZ JELENTKEZNI INGYENES KONZULTÁCIÓRA.
Szerző: Dr. Kalmár Péter
*fotó: Freepik - jogtiszta tartalom
